Egyedül az országban

Színházi táncos középiskola Pécsett

A Pécsi Művészeti Szakközépiskola harmadik tagozata

Művészeti oktatók a Pécsi Balett vezetői és tagjai – A zenés, táncos látványos színpadi műfajok magyarországi fellendülését segítheti elő

Miért játszanak kevés musicalt? – Mert kevés a táncos. – Miért nem elég látványosak a vidéki színházak operettjei? – Mert nincs elegendő színházi táncosuk.

A Magyar Táncművészek Szövetsége nemrég felmérte ezeket a hiányokat, s az eredmény: mintegy 70–80 középszintű képzettségű táncosra volna szükségük a magyar – elsősorban persze a vidéki – színházaknak. Igaz, intézményes állami táncosképzés – legalábbis az említett középszinten – általában nemigen létezik más országokban sem. Inkább magániskolák és a színházak saját stúdiói oldják meg ezt a feladatot. Éppen ezért figyelemre méltó most a kezdeményezés: a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában jövő szeptemberben megindul a harmadik, a színházi táncos tagozat. Alapja, a már régóta működő s két – zenei és képzőművészeti – tagozattal rendelkező szakközépiskola mellett, a Pécsi Balett. Ebben a rangos együttesben ugyanis sok jó gyakorlati szakember van, sőt, többük balettpedagógus oklevéllel is rendelkezik.

A tánctagozatra már most lehet, sőt, kell jelentkezni, mivel január 15-én zárul a jelentkezési határidő – és februárban megkezdik a felvételi vizsgát. A tagozat országos jellegű, hiszen csak egyetlen lesz, tehát minden megyéből, városból jelentkezhetnek az általános iskola nyolcadik osztályába járó fiúk és lányok.

Az illetékesek a szakközépiskola új szakának igazgatóhelyettesévé Végvári Zsuzsát, a Pécsi Balettegyüttes balettmesterét jelölték ki. Végvári Zsuzsa 1962. óta tagja a Pécsi Balettnek, s előtte tizenhét éven át, tehát szinte gyermek kora óta a Magyar Állami Operaház táncművésze volt. Itt Pécsett kezdetben még táncolt is, de fő feladata a balettmesteri munkakör betöltése, vagyis a napi gyakorlatok irányítása. Az együttes teljes repertoárjának, közel száz balettnek volt tehát az asszisztense.

– Húsz–harminc gyereket veszünk fel – mondta. – Előképzettség nem szükséges, csupán az alkalmasságot vizsgáljuk. Tehát nem baj, hogy ha valaki előtte soha életében nem járt balettiskolába. Érettségi bizonyítványt és „színházi táncos” elnevezésű oklevelet kaphatnak a gyerekek négy év múlva. Ezzel nem lesznek balettművészek, hiszen azokat felsőfokú intézmény jellegével a budapesti Állami Balettintézet képezi ki továbbra is. Ott már 10 éves korban megkezdik a tanításukat és 19 évesek a növendékek, amikor megkapják a balettegyüttesbeli tevékenységre jogosító művészoklevelet.

A tánc nagyon nehéz művészet. Elegendő lesz-e a megtanulásához négy év?

– Valóban igen kemény négy esztendő vár a gyerekekre. A nagyon nehéz fizikai munkán kívül olyan szellemi összpontosítást követel majd a tánc, amelyet azonos korúaktól más iskolában nem követelnek. E mellett a közismereti tárgyakat is meg kell tanulniuk. Ezért az első év végén feltétlenül, de talán még a második végén is kénytelenek leszünk rostavizsgát tartani. Egy év alatt ugyanis kiderül, hogy ki alkalmas táncosnak, és – ami legalább ennyire fontos – kinek elegendő az önfegyelme, munkabírása, egyáltalán az egészségi állapota erre a hatalmas munkára. Mert a lehetőségekhez képest magas színvonalon akarjuk őket nevelni.

A tanári kar

– A közismereti tárgyakat a szakközépiskola tanárai oktatják. A színészmesterséget Eck Imre, az emelést és akrobatikát Hetényi János, színházi táncot Tóth Sándor és a népi táncot a délszláv együttestől meghívott Kricskovics Antal. A főtárgyat, a balettet én oktatom.

Persze új ez az iskola, követendő út nem állhat előttünk. Mindent magunknak kell majd kitalálnunk, hogy a fiatal gyerekeknek négy év alatt lehetőleg minél magasabb szinten megtanítsuk ennek a szerteágazó művészetnek minden ágát.

A tagozatot a Magyar Táncművészek Szövetsége javasolta, s a megyei és a városi tanács vállalt felette védnökséget. A szakközépiskola igazgatóságától megtudtuk: megteremtették a lehetőséget a szakoktatásra, elsősorban megfelelő gyakorlótermek megszerzése révén. Jelentkezőket várnak tehát az egész országból, tehetséges, erős akaratú gyerekeket, akik bírják majd ezt a nehéz, de szép munkát, reggel nyolctól fél tizenkettőig, s még utána a közismereti tárgyak megtanulását délután fél háromtól. De akik végigtanulják a négy évet, tevékeny részesei lehetnek a látványos zenés, táncos színpadi műfajok magyarországi fejlődésének. Hiszen a jelenlegi 70–80 főnyi táncosigényt csak négy év múlva kezdi majd kielégíteni ez a tagozat, évente alig húsz növendékkel, s akkor még hol van a most működő színházi táncosok nyugdíjba vonulása, s más hiányok, amelyeket mind pótolni kell? Egy tény: az újtípusú iskolának nagy jövője lesz.

Földessy Déne