1986-1990

Balettmester: Végvári Zsuzsa

changement
assemblé
grand battement jeté
rond de jambe par terre
en dehors
en dedans
fondu

Ki miért jött ebbe az iskolába? Mi akar lenni?

 

Valkainé Daczó Eszter vagyok. 1990-ben végeztem, akkor még a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában, Végvári Zsuzsa mesternő tanítványaként. Szerencsésnek vallom magam, mert olyan legendáktól tanulhattam, mint Eck Imre és Vidákovics Antal. Osztályfőnököm Bálint Éva volt, a szó legszorosabb értelmében EMBER, aki táncművészként, táncpedagógusként is végig kísérte, segítette pályafutásomat.

Művészetis éveim kissé elhalványultak az idő távlatában. Minden örömteli pillanatot emberekhez tudok kötni. Emlékeimben él az Imre bácsival töltött próbaidőszak, amikor a színházi balett-teremben több perces szólót mutatott meg egyszerre és megkérdezte, hogy megvan-e? Azt hiszem, ott néha megsemmisültem. Éva gondolatai, iránymutatása, támasza emberként, pedagógusként. Vidi hihetetlen karizmatikus egyénisége, ami mind a mai napig mosolyt csal az arcomra és segít nehezebb napokon átlendülni.

Azt hiszem szerencsés voltam, vagyok.

A Pécsi Balett magántáncosaként, balettmestereként, próbavezetőjeként is dolgozhattam igazi legendás művészekkel. Férjemmel, Valkai Csaba Csanáddal, aki szintén a Müsziben végzett, karriert építettünk és megéltük minden percét.

Pedagógusként ezt adom tovább növendékeimnek, amit képviselek, ami nem más, mint amit ezen intézmény falai között kaptam. Amire a legbüszkébb vagyok, hogy mindezt tovább tudom adni. Sorolhatnám a rengeteg díjat, amit már táncpedagógusként kaptam. Nem ez a fontos számomra, hanem hogy amit felépítettem, ne csak emlék legyen, hanem a tanítványaim jövője.

Egy se marad Pécsett?

Színpadi táncosok képesítő vizsgája

Ugyanúgy szétszélednek majd, mint a tizenegyen, ahogyan négy évvel ezelőtt az ország különböző pontjairól idevetődtek, Budapestről, Debrecenből, Ózdról, Gyöngyösről, Harkányból, na és persze Pécsről is. Csak 1986-ban még 26-an kezdtek a pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozatának elvégzéséhez, a többiek azonban kiestek a félévi gyakorlati vizsgákon. Akik viszont ott voltak tegnap, azok nem buktak meg a pécsi Nemzeti Színház balett-termében rendezett év végi gyakorlati-képesítő vizsgán.

Az érettségi elméleti része ugyan még vissza van, de a tegnap bemutatott produkciók alapján a gyakorlati jegyek már bekerültek a bizonyítványba.

A két Judit, Szilvi, Eszter, Andrea, Zoli, Balázs, Edina, Emőke, Timi és Ildikó, azaz a teljes stáb a vizsga után fáradtan beszélt jövőbeni terveiről.

Ketten tovább szeretnének tanulni a tanárképző főiskolán vagy a közgazdasági egyetemen, ha azonban a felvételijük nem sikerül, a többiekhez hasonlóan színházaknál jelentkeznek próbajátékra. Ha szerencséjük van, akkor szeptembertől nem a munkanélküliek számát szaporítják az országban. Addigra dől ugyanis el, ki hol kaphat munkát. A mai napig öten kaptak szerződést „B” kategóriás színpadi táncos képesítésüknek megfelelően. A győri, a szegedi és a fővárosi Madách, illetve Közép-európai Táncszínházban dolgoznak majd, ahogy ők mondják: „mindenféle feladatot meg kell csinálnunk, amit ránk osztanak, ezért tanultunk sokmindent, például balettet, akrobatikát, néptáncot, színészetet, koreográfiát, emelést is.”

Érdekes, hogy a Pécsi Nemzeti Színházhoz egyikük sem jelentkezett, illetve igény sem volt a munkájukra. A két pécsi növendék, Barancsi Ildikó és Somfai Balázs Budapesten és Győrben folytatják a munkát, hiszen szerintük most jön még csak a neheze, kitűnni valamiben, és elmélyíteni a tudásukat. Mindketten úgy vélik a tavalyi végzősök közül sokan maradtak Pécsen, többen mint ahányra szükség lett volna, főleg ezért nem látnak jövőt városukban.

Gy. B.

Koncertvizsga a színházban

Búcsúzó pályakezdők

Évről évre a Pécsi Nemzeti Színház színpadán tartják koncertvizsgájukat azok a búcsúzó diákok, akik a Pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozatának hallgatói. Tegnap délelőtt nyilvános fellépésen mutatták meg a közönségnek, a szülőknek, tanároknak tudásukat, felkészültségüket az idei végzős negyedik c-ések, akik közül sokan talán már hamarosan az ország különböző színházaiban, tánckarokban kapnak feladatokat.

Ezúttal is felléptek a negyedikesek mellett alsóbb évfolyamosok, a műsorban Strauss, Bartók, Orff, Usko Meriläinen, Vajda János, Maros Rudolf, Vidovszky László műveire táncoltak, részletet adtak elő a Tánckar című musicalből. Az előadás az első és a negyedik osztályosok közös produkciójával, egy zenei montázzsal és koreográfiával zárult.

A tizenegy végzős – leendő táncművész – magas szakmai színvonalú, igényes munkával búcsúzott az osztályfőnöktől, Bálint Évától, balettmesterüktől, Végvári Zsuzsától, és mestereiktől: Körmendi Lászlótól, Eck Imrétől, Hajzer Gábortól, Vidákovics Antaltól és Kiss Lászlótól.