1977-1981
Felidéznék egy történetet: vizsgára készültünk a régi balett teremben, vendégekkel, érdeklődőkkel. Tudtuk, hogy Dóra mesternőnk nem lesz jelen, kórházban van. Bementünk remegő lábakkal, és Mesternő ott volt! Kiszökött a kórházból, hogy ott legyen velünk. Kitettük a lelkünket azon a vizsgán, neki akartunk megfelelni!
Emlékszem
Hogyan emlékszem egykori iskolámra? Akkori, kamasz fejemmel nem nagyon értettem, hogy édesanyám miért szeretné, hogy a Pécsi Művészeti diákja legyek. Ahonnan érkeztem, ott nem igazán volt napirenden a művészet, különösképpen nem a balett. Soha nem tudok eléggé hálás lenni kitartásáért, amivel engem ebbe az iskolába irányított. Abban a négy évben megtanítottak, nem pusztán a táncra, de azokra a nagyon fontos emberi és szakmai értékekre, amelyekhez a mai napig igyekszem tartani magam. Eck Imre korszakos gondolatai a modern művészetekről, Uhrik Teodóra fantasztikus szeretete és bölcsessége, mellyel terelgetett minket az élet megannyi megoldása felé, Majoros István álmai, Hetényi tanár úr precizitása, Vidákovics Antal elementáris energiája, és még sorolhatnám mindazokat a kiváló művészeket, akiktől – akkor még csak sejtettem, azóta pontosan tudom – megtisztelő volt tanulnom. Felidéznék egy történetet: vizsgára készültünk a régi balett teremben, vendégekkel, érdeklődőkkel. Tudtuk, hogy Dóra mesternőnk nem lesz jelen, kórházban van. Bementünk remegő lábakkal, és Mesternő ott volt! Kiszökött a kórházból, hogy ott legyen velünk. Kitettük a lelkünket azon a vizsgán, neki akartunk megfelelni! Egy életre való tudással léptem ki iskolánk kapuján, és egészen biztos vagyok abban, hogy egyszer majd ismét ott állok előttük, és számot vetünk, hogyan sáfárkodtam mindazzal, amit tőlük tanultam. Külön boldogság számomra, hogy Hanna lányom is itt tanulhatott.
Kozma Attila
A Pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozat végzős osztálya vizsgázott a közönség előtt tegnap délután. Ez az évfolyam már a harmadik, amely a tagozat létrehozása óta elhagyja az iskolát.
Kilenc végzős táncolta Majoros István Mozart muzsikájára készült koreográfiáját. A Nemzeti Színházat megtöltő közönség szép tapssal jutalmazta előadásukat. Szünet után még egy Majoros koreográfia következett, „Quartett” címmel, majd a második és harmadik osztályosokkal kibővült tánckar Bognár József néptáncelemekre épülő művét mutatta be. Vidákovics Antal: Bunyevác táncainak előadásával zárult a vizsgakoncert második része.
Balettvizsgán rendhagyónak számít, hogy a végzősök színészként is bemutatkozzanak. Cervantes: A csodaszínpad című közjátékát mutatták be Bagossy László rendezésében, az előadás harmadik részeként.
Hogy erre miért volt szükség, erről Uhrik Dóra, a végzős táncosok osztályfőnöke így nyilatkozik:
„Közismerten nehéz az itt végzett tanulók elhelyezkedése. A most végzett kilencből egy hallgató továbbtanul a Balettintézetben, egy a szegedi színházhoz kerül. Talán segít az elhelyezkedésben, hogy fokozottabb mértékben foglalkoztunk beszédtechnikával, színészi játékkal. Ezt a munkát dokumentálja a bemutatott egyfelvonásos, esetleg kaput nyitva a színházban való elhelyezkedés felé.”
A vizsgaelőadás, melyen közreműködött a Művészeti Szakközépiskola Zeneművészeti Tagozat fúvószenekara, Tamás János vezényletével, nagy sikerrel zárult.
1981. június 12.
