1999-2004

Balettmester: Rónay Márta

Ez a suli egy olyan különleges élmény, amit máshol nem kaphatsz meg. Reggel balett a Liszt-teremben, aztán futás a suliba tanórákra, délután megint táncórák a suliban, vagy a színházban, este próba, vagy előadás a színházban. Közben lerohantunk a menzára ebédelni. Rengeteget futkostunk…

A Müszi Tánctagozatán töltött éveim olyan időszak volt, amely mély hatással volt a személyiségemre, a fejlődésemre, és amely örökre meghatározta az életemet.

Minden reggel, amikor a tükör előtt álltam, éreztem, hogy egy újabb nap kezdődik, amikor nemcsak a testemet, hanem az elmémet és a lelkemet is formálom. A balett nem csupán táncot jelentett számomra. Egy különleges világ volt, ahol a precizitás, a kitartás és az alázat mindennél fontosabbak.

Örülök, hogy az iskolai évek alatt megismerkedtem a klasszikus balett mellett más tánc stílusokkal, technikákkal és a művészi kifejezés határainak feszegetésével. A mindennapos balett és táncórák, a próbák mind hozzájárultak ahhoz, hogy ne csak táncosként, hanem emberként is fejlődjek.

A mestereink és a tanáraink, akik éppen olyan szigorúak, mint amilyen szeretetteljesek voltak, segítettek abban, hogy ne csak a tánctudásomat csiszoljam, hanem megtanuljam a kitartás és az önfegyelem fontosságát is. Ezúton is szívből köszönök nekik mindent!!!

Az osztályközösség pedig mindvégig támogató és inspiráló volt. Az osztálytársaimmal együtt olyan kapcsolatokat alakítottunk ki, amelyek nemcsak a balett-teremben, hanem azon kívül is meghatározták az életünket. A kollégiumi évek felejthetetlenek számomra! A fellépések és a próbák nemcsak szakmai tapasztalatokat adtak, hanem igaz barátságokat is.

A mindennapos kihívások között megélt apróbb győzelmek és személyes törések mind részei voltak annak a folyamatnak, amely egy igazi művészt formál. A fizikai és mentális határok átlépése nem volt könnyű, de minden egyes lépés, ugrás és forgás egy újabb lépés volt az önmagamhoz való eljutás útján.

A balettiskolás éveim olyan alapokat adtak, amelyek nélkül nem lennék az, aki ma vagyok. És ezért örökre hálás leszek! Olyan tapasztalatokat és értékeket hoztam magammal, amelyek az életem minden területén meghatározzák a hozzáállásomat és az alázatomat a hivatásom iránt.

A mai napig szeretettel gondolok vissza a ”müszis” éveimre, amelyek minden egyes pillanatban arra emlékeztetnek, hogy a legnagyobb csodák a mindennapi apró lépésekben rejlenek.

Horváth Lilla