Tisztelt Szabó Márton!
Tisztelt Pécsi Művészeti Gimnázium…! 😊

Örömömre szolgál, hogy írhatok pár sort! Bárcsak többet lehetne…

• 2000-ben kerültem Pécsre, s 2005-ben végeztem itt az iskolában /akkor még Szakközépiskola néven volt.

• Legkedvesebb emlékeim egyike a felvételi, s az, hogy felvettek ide.
  Nagyon szerettem az osztályomat, a Tanáraimat /szándékosan nem emelek ki senkit/.

• Az iskola, azt gondolom, mindannyiunk életét befolyásolja, meghatározza, felruház olyan tapasztalatokkal, tudással, hogy biztosan megtanulunk különbséget tenni. Specifikusan a szakmában, jelen esetben a Táncművészetben, s ha okos vagy, a saját emberi mivoltodban is. Megtanultam magamról, fiatalkorom ellenére, sokadjára, ott, akkor, hogy ki vagyok, ki lehetek, mi a célom. S hogy ma ennek segítségével meg tudom határozni magam.

Egészen a kezdetektől volt elképzelésem a Táncról, arról, hogy milyen egy Táncművész, hogy Én mit szeretnék kihozni magamból, s hogy mit tudok adni – kapni a színpadtól, amikor egy sokkal magasabb valamit „szolgálok”, akárhányszor előadok rajta…

• Sok éve tanítok, többek között a Magyar Táncművészeti Egyetemen, sokat láttam, tapasztaltam a szakmában mint Táncművész, és olyan, aki tanítja is azt, s leginkább mindent, ami ezzel együtt jár – mert ez nem kevés, nem lebecsülendő. Hisz aki ezt az utat választja, valahogy, valamilyen szinten elszegődik, elkezd egy folyamatot, ami egyáltalán nem könnyű, de igazán felemelő tud lenni.

Ha tanácsolhatnék valamit a Fiataloknak, azt hiszem, három dolog lenne:

Önszeretet,
Önazonosság,
Önreflexió!

S az igazi, kemény meló nem a „többiek” legyőzése, hogy jobb legyél Tőlük, a másiknál… Egyszerűen az van, hogy akkor vagy igazi Színpadi ember, ha a harcokat Magaddal rendezed, mert minden nap saját magunkkal meccsezni és győzni /jelentsen ez bármit/, az egészséges Ember igazi ismérve.

SZERESSÉTEK MAGATOKAT ÉS A TÁNCOT, SZÍVBŐL KÍVÁNOM MINDANNYIOTOKNAK!!

TISZTELETTEL, SZERETETTEL
SZARVAS KRISZTINA
Táncművész, Koreográfus,
Magyar Táncművészeti Egyetem Oktatója