1989-1993

Balettmesterek:
Lány osztály: Uhrik Dóra
Fiú osztály:
Bálint Éva

A táncművészet vidéki fellegvára

Neves művészektől tanulhatnak a pécsi növendékek

Januárban két neves balettművész is a Pécsi Művészeti Szakközépiskola vendége. Havas Ferenc ezen a héten, Panja Fladerer pedig január 21-étől két héten tart kurzust a táncos növendékeknek.

A magyar Táncművészeti Főiskola fennállásának 50. évfordulójára készülő plakát a Pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozatát világ egyik legszínvonalasabb műhelyének minősítette az elmúlt esztendőben, s ez nem is túlzás, mondja az igazgatónő, Fükné Walter Mária, hiszen neves szakemberek megfordították a bázishelyen.

Mindez a tagozat vezetőjének, Uhrik Dóra-nak szakmai felkészültségével és igényességével magyarázható, s nem kis mértékben hozzájárulnak a sikerekhez azok a kurzusok, amelyeket a világ minden részéről ideérkező neves szakemberek tartanak. A képzés színvonalán lemérhető azon is, hogy az itt végzettek nemcsak a hazai balettegyütteseknél és színházak tánccsoportjainál keresettek, hanem külföldön is. Ugyanis a Pécsi Baletten kívül megtalálhatók az Operaházban, Markó Iván Fesztivál Balettjében, a Győri Balettben, a Szegedi Kortárs Balettben, Bozsik Yvette társulatában úgy, mint a párizsi Raza Hammadi Együttesben, az amszterdami Chatel Groupban vagy a Holland Nemzeti Balettben. Tekintettel arra, hogy a táncosok negyvenéves korukban nyugdíjba mennek, jövőjük akkor biztosított, ha tovább tanulnak. A továbbtanulásra részint a középiskola után van lehetőség, de sokan a mindennapos munka mellett képzik magukat, hangsúlyozza az igazgatónő, s táncpedagógusi végzettséget szereznek. Az iskola tanulói közül számosan végeztek a Magyar Táncművészeti Főiskola különböző szakjain, de a Rotterdami Táncakadémián, a Salzburgi Modern Táncakadémián és a Párizsi Táncpedagógiai Főiskolán is.

Havas Ferenc ezen a héten tartja kurzusát, s kéthetes itt léte alatt a Pécsi Balett-nél balettgyakorlatokat is tart, mondja Hammer Edit, a Pécsi Balett titkára. Havas már harmincadszor dolgozik a pécsi együttessel. A neves táncművész 1953-ban lett a Budapesti Operaház magántáncosa, mintegy negyven főszerep fűződik a nevéhez, s többek között Liszt-díjat és Kossuth-díjat is kapott.

Panja Fladerer, aki január 21-től 29-ig tart kurzust a tanulóknak, Münchenben kezdte tánctanulmányait hatéves korában. Pályája során dolgozott Svájcban, Luxemburgban, Berlinben, két évig a Szegedi Kortárs Balettben, fellépett többek között Londonban, New Yorkban, Amszterdamban. Január 25-én a Művészeti Szakközépiskola hangversenytermében önálló táncestje is sor kerül.

Képaláírás:
Ezen a héten Havas Ferenc oktatta a növendékeket
Fotó: M. A.

CSERI LÁSZLÓ

Hatéves oktatást terveznek a Művészeti Szakközépiskola tánctagozatán

Sokoldalú fiatalokat keresnek

Képaláírás: Uhrik Dóra (középen) tanítja a Művészeti Szakközépiskola tánctagozatosait
Fotó: Löffler

A pécsi Művészeti Szakközépiskola tánctagozata a tizenkilencedik éve működik négy tanéves keretekben. A növendékek sikeres szakmai és érettségi vizsga után színházi táncos képesítést nyernek. Színházainknál azonban – és külföldön is – mindenhol egyre magasabbak a szakmai követelmények. Egyre inkább a sokoldalú, a többfajta táncfeladatra – így a modern táncokban is – alkalmazható fiatalokat keresik.

Jó másfél éve hírt adtunk a tánctagozat szakoktatás-fejlesztési elképzeléseiről. Arról is, hogy 1992-ben a kultuszminisztérium pályázatára benyújtották a táncművészeti tagozat kísérleti ötéves képzésének programját. Mi lett e pályázat sorsa, mik a további elképzelések? – kérdeztük a tánctagozat igazgatójától, Uhrik Dóra Liszt-díjas táncművésztől.

– A pályázatot elutasították. Azóta kialakult egy hatéves képzési program koncepciója, amely – kétéves előképzéssel egy befogadó általános iskola 7–8. osztályaiban – már lényegesen többet nyújthatna az ötéves képzési modellnél is. A hatéves kísérleti forma elképzeléseit benyújtottuk a városi önkormányzat illetékeseihez; jelenleg dr. Mikes Éva alpolgármester asztalán van. Döntés még nincs róla – válaszolt az igazgatónő.

A tervezetből megtudom: ez a kísérleti modell mindenekelőtt a növendékek életkori és testi-lelki adottságaira kíván építeni. Figyelembe véve, hogy a 12–14 éves fiúk biológiai, fizikai, pszichikai fejlettsége, érettsége nem azonos szintű a lányokéval; s azt is, hogy a férfitánc technikája egészen más, mint a női táncé. Más izomzati felépítést kíván. Mégis a négy tanulmányi év alatt – ellentétben a budapesti, győri táncművészképzés gyakorlatával – a klasszikus balettet, mint főtantárgyat lányoknak, fiúknak együtt oktatják. A szétbontásnak – egy kivétellel – nem voltak meg a feltételei.

„Bontással” egy kísérleti évfolyamot tudtak kibocsátani a 18 tanév időszakában. Az 1988/89-ben elindult évfolyamban ugyanis 16 lány és 10 fiú képzésében megkísérelték, hogy részükre külön-külön, azaz koedukációs bontással oktassák a klasszikus balettet. A kísérlet, mint júniusi záróvizsgájuk sikere is fényesen bizonyította, kitűnően sikerült. Nagy kár, hogy a továbbiakhoz nincs anyagi fedezetük. Jóllehet ez sürgető szükség lenne Pécsett is, csakúgy, mint például a Nyugat-Európában ma már mindenütt honos különböző modern tánc-technikák rendszeres, tantervszerű oktatása is. Nemcsak azért, mivel a Pécsi Balettnek – immár 32 éve – ez a meghatározó műfaji sajátossága, de a végzett növendékek elhelyezkedése szempontjából is.

A színházaknál ma már mindenhol döntő szempont: mit tud a jelentkező fiatal? Pécsett azonban rendszeres modern tánc-oktatás – helyben nem lévén megfelelő szaktudású tanár – csak vendégtanár szerződtetésével oldható meg. Költségvetés viszont erre sincs: egyelőre csak átmeneti szükségmegoldás jöhet számításba.

Ideális lehetőség kínálkozik ellenben egy másik területen: a tanítási évek meghosszabbítására – elő-, azaz „aláképzéssel”. Szakmai sajátosság ugyanis, hogy a klasszikus baletthez e mesterségesen kialakult táncnyelv elsajátításához a megalapozás legideálisabb életkora a 10–12 éves kor. Ilyenkor az ízületek még lazák, az izmok még nem kötöttek.

Uhrik Dóra elképzelése szerint, ha a mostani négy évi sűrített szakmai tananyagát hat évre oszthatnák el, sokkalta ideálisabb lenne a végeredmény. Eszerint az első két évben a 12–13 éves tanulóknak egy sajátos leningrádi klasszikus balett-technika (a Vaganova-metodika) I–II. osztályos anyagát taníthatnák, ami optimális megalapozottságot nyújtana a továbbiakhoz. Vagyis a rá következő négy szakközépiskolai évhez, amelynek a tananyagát – jóval több, időben jól eloszló gyakorlási lehetőséggel – arányosabban oszthatnák be. Ehhez azonban ismét egy sor tárgyi-anyagi feltétel (kollégiumi helyek, balett-terem, speciális tárgyak tanárai, zongorakorrepetitor stb.) szükséges.

– Előzetes tájékozódás után találtam olyan partneriskolát, ahol a két éves előképzés feltételeit, lehetőségeit biztosítani tudnák. A megoldás kulcsát ebben a hatéves kísérleti képzésben látom – hangoztatta a tánctagozat igazgatónője, szorongó bizakodással tekintve újabb pályázatának elbírálása elé.

W. E.

A pécsi művészeti szakközép tánctagozata nyerte lapunk tablóversenyét

Képaláírás: A pécsi Művészeti Gimnázium nyerte az idei tablóversenyt
Fotó: Szundi György

Lapunk tablóversenyére 26 végző gimnáziumi, szakközépiskolai és szakmunkásképzős osztály küldte el nevezését, azaz a tabló fotóját. Az Új DN olvasótáborának jelentős része, legalábbis rokoni fokon érdekelt volt a tegnapi eredményhirdetésben. A középiskolásokból és lapunk munkatársaiból álló zsűri, hosszabb vita és egyezkedések után a következő eredményt hirdette ki:

Első helyezést ért el a pécsi Művészeti Szakközépiskola tánctagozatos osztályának tablója (kivitelező: Markó Nándor), második lett a siklósi 510-es szakmunkásképző iskola géplakatos osztályának tablója (tervező: Mikola Gábor tanár), míg a harmadik helyet a pécsi Nagy Lajos Gimnázium 4/b osztályának tablója szerezte meg (ötletadó az osztály és Bagossy Levente).

Az első helyezett ötezer, a második háromezer, a harmadik kétezer forint jutalmat kapott. A három győztes tabló képét lapunkban folyamatosan közöljük.

A körtét az almával, mint köztudott, igen nehéz összehasonlítani, bár mindkettő gyümölcs. A tablókat látva újra és újabb árnyalatokat ébresztett bennünk is a szép fogalma. Középiskolásokból is álló zsűrink „nehéz helyzetben volt”, ahogy szokás mondani, hiszen gyakorlatilag egyetlen elvet tartottunk be: nem az az igazi tabló, amelyen a legszebb lányok vagy fiúk vannak, mert egyébként is mindenkinek más tetszik. Nekem ez, neked az, másnak pedig a sajátja, amit ő választott.

Lapunk elsősorban köszönettel tartozik azért a bizalomért, amellyel megtisztelték pályázatunkat.

A mi feladatunk, a verseny értékelése, lezárult. A középiskolát, szakmunkásképzőt végzettek feladata most kezdődik igazán. Bízzunk abban, hogy megtalálják a helyüket ahhoz, hogy a tablón is látható és érezhető ötleteiket mindennapjaikban is megvalósíthassák.

Bozsik László