1988-1992
Nem mondom, hogy könnyű volt a kezdet, egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy vajon tudom-e ezt hatékonyan, jól csinálni? Tudom-e őket kellően motiválni? Meg tudom-e szerettetni velük annyira a táncot, hogy ezt a gyönyörű, de nehéz hivatást válasszák?
Kötelező balettgyakorlatok a vizsgán
Fotó: Proksza László
Egy korty a narancslés üvegből, átöltözés egy pillanat alatt, és már sorakoznak is az utolsó „vizsgatételhez”, a néptánchoz a kipirult arcú lányok és fiúk. A bemutató után rögvest kivonultak a teremből, és eldőltek a társalgóban; az átdolgozott, délutánba nyúlt délelőtt és az izgalom próbára tette őket.
A pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozatának tizenkét végzős diákja, kilenc lány és három fiú tartotta gyakorlati képesítő vizsgáját tegnap a Pécsi Nemzeti Színházban balettből, emelésből, színpadi játékból, színpadi táncból és néptáncból.
Fodor Virág, Horváth Viktória, Rumbach Henriett, Papp Tímea, Lázár Szabolcs mosolyogva néznek egymásra. Örülnek, hogy túljutottak ezen a vizsgán, felszabadultan beszélgetnek, és előveszik a megérdemelt jutalmakat, a finom tejcsokoládékat. Nagy az értéke, hiszen a lányok egy hónapja fogyókúráznak. A vizsgára dekára el akarták érni legideálisabb súlyukat. Én ugyan semmi felesleget nem látok rajtuk, de a fiúk jelentősen köhécselnek, hiá, ők emelgetik a partnernőjüket. Kirobban a nevetés, mi lesz a délutáni találkozó után az osztályfőnöküknél? Ugyanis megfogadták, aki nem tud lefogyni, vesz egy túrótortát. Így most a „bulin” kilenc tortát kell megenniük…
Öt diák, öt elképzelés a jövőre. Virág két lehetőséget sorol fel. Mivel tud angolul, vagy idegenvezetőnek akar továbbtanulni, vagy a táncpedagógusi képesítést szeretné megszerezni. Siklósra, és ha sikerülne a felvételi, ott szeretne tanítani. Nem gondolt arra, hogy színházi tánckarban dolgozzon, de nem bánja a pécsi éveket. Azt mondja megkeményedett, helytállást, küzdeni akarást, kitartást tanult a táncból.
Viktória ingatja a fejét, ő már nemigen tudja elképzelni a jövőjét színpad nélkül. Leginkább a néptáncot szereti, jelentkezett is a Duna Művészegyüttesbe. Több osztálytársával együtt nem kapott még választ a felvételi eredményéről, de akkor sem búsul, ha nem sikerül. A miskolci színházban új tánctagozat alakul, és Majoros Istvántól már négyen kaptak meghívást az őszi évadra. A tervek szerint három operettben, két balettben és a nyári színházi programokban is táncolnának. Lakást biztosítanának a számukra, fizetést tízezer forint körül kapnának. A későbbiekben Viktória is táncpedagógiát tanulna, de előbb táncolni akar sokat.
Táncolni akar Henriett is, de neki a balett a szíve vágya. Jelentkezett a Magyar Táncművészeti Főiskola balettművészi szakára, júniusban megy a felvételire. Egy biztos helye viszont már van, a Madách Színház tánckarába két osztálytársával együtt felvették.
Szabolcs egyelőre nem akar továbbtanulni. Ki szeretné próbálni a színházi munkát, ő elfogadta már a miskolci meghívást. Néhány év múlva szeretne Pestre kerülni, nem csak azért, mert pesti lakos, hanem a további lehetőségek a fővárosban jobban adottak. Most viszont örül, hogy nem ott kezd, mert vidéken több feladatot kaphat, sokat tanulhat.
Tímea is jelentkezett a táncpedagógusi szakra, ám szintén nem csak egyetlen tervet dédelget. Ismerőseihez készül Hollandiába, ahol táncot fog tanítani, és a felvételitől függően marad ott vagy sem. Amennyiben ott marad, modern táncot akar tanulni, és szeretne egyszer magán táncstúdiót nyitni. Kedvence a modern tánc és a koreográfusi munka, a május 17-iki koncertvizsgára négy koreográfiát is készített.
Az évfolyam vezetője Kovács Zsuzsa balettművész. Elégedett a gyerekekkel, szépen vizsgáztak, jó teljesítményt nyújtottak. Úgy látja, aki akar, el tud helyezkedni a szakmában. A több tagozatos színházaknál, néptáncegyüttesekben remekül használható a színpadi táncos diploma. Mindez nem jelenti azt, hogy ne gondolnának arra, hogy valamiképpen tovább növeljék az iskola színvonalát.
Az álmuk egy előképzési idő, hiszen tizennégy évesen egyrészt kicsit „öregek” a gyerekek a klasszikus balett kezdéséhez, másrészt még többet kívánnak nyújtani nekik. Szeretnének például modern technikákat tanítani a gyerekeknek, és ha lehetőség adódna, külföldi vendégtanárt is hívni.
A továbbtanulás sem egészen megoldott, a táncművészeti főiskolára, az egykori balettintézetbe kevesen jutnak be, főleg a balettművészi szakra. Külföldi tanulmányokra szinte nincsen lehetőségük, csak azok jutnak ki, akiknek azt a család biztosítani tudja.
B. A.
