1990-1994

2026-09-27 Admin

1990-1994

Balettmesterek:
Végvári Zsuzsa
Uhrik Dóra
Borisz Nadtocsij

Képesítő vizsgát tettek a balett tagozat diákjai

Tizenhárom színpadi táncos

Balettből, népi- és színpadi táncból egyaránt vizsgáztak a végzősök
Fotó: Laufer László

Tizenegy lány és két fiú végezte fegyelmezetten, szépre csiszolt mozdulatokkal a nagy figyelmet igénylő gyakorlatokat tegnap a Pécsi Nemzeti Színház baletttermében. A majd’ kétórás vizsgán balett-tudásuk mellett a Pécsi Művészeti Szakközépiskola végzős diákjai megcsillogtatták színpadi és néptánc ismereteiket is, és táncos képesítést szereztek.

A négy éves kora óta balett-foglalkozásokra járó Kecskó Timit állítja le a terveiről fagattom.

– Tanítani szeretnék, Rotterdamba jelentkeztem a táncakadémiára, mert Magyarországon sehol nem oktatják a modern táncok tanítását. Ha az idei felvételi sikerül, balettmester lesz belőlem, ha nem, a jogot szeretném elvégezni.

A most végzett fiatal táncosok a tavaszi szünetben próbatáncolásra jelentkeznek a színházaknál, illetve a Balett Intézet felvételijére készülnek. Néhányan már most tudják, hol fognak táncolni. A kevesek egyike Krausz Alíz, aki a Művészeti Szakközépiskola Pállmunk Alapítványának ösztöndíjával egy évig a Pécsi Balett együttesénél táncol. Alíz a mohácsi sportiskolában végzett, és csak tizenévesen kezdett el balettozni.

– Az együttes fennállásának 30. évfordulóján bemutatott repertoár teljesen felkavart. Minden előadásukat a Pókhálót, az Iszonyat balladáját a Változatok egy találkozásra című megnéztem, és évek óta azért dolgozom, hogy a társulat tagja lehessek. Hogy mi kell ehhez a pályához? Elszántság, fanatizmus, kitartás, hogy nem adjam fel, ha nem sikerül rögtön.

Uhrik Dóra táncművész, az iskola igazgatóhelyettese, a húsz éves tánctagozat vezetője a képzés jövőjéről beszélt.

– Két ellentétes tendenciának lehetünk tanúi. Egyrészt kevesebben jelentkeznek a balettiskolákba, ugyanakkor egyre több oktatási intézmény foglalkozik az országban a táncosok képzésével. Így a nyugati rendszerhez hasonlóan nálunk is megnő a túlképzettek aránya, és csak a legjobbak maradhatnak a színpadon.

Iskolánk akkor maradhat versenyben, ha a képzés időtartamát kiterjesztjük. Az izmok kifejlesztésében ugyanis az idő is jelentős szerepet játszik, és nem lehet intenzív munkával pótolni a megfelelő alapozást. Szeretnénk ha a Nevelési Központ tánctagozatos iskolájával együttműködve hat évig oktatnánk a tanulókat.

P. E.

Év végi balettgála – meglepetésekkel

Klasszikus és modern táncokat egyaránt láthat a közönség
Fotó: Szundi György

Valódi meglepetésekkel szolgál a Művészeti Szakközépiskola Uhrik Dóra vezette tánctagozatának vasárnap délelőtt 11 órakor, a Pécsi Nemzeti Színházban sorra kerülő évvégi gálaműsora. Fő szereplői táncosként sőt több helyütt koreográfusként is a végzős növendékek, akik helyenként erősítést kapnak az alsóbb évfolyamokból. A színes, izgalmas műsorban megjelenik az a hagyománytörés, ami mindig is jellemző volt a Pécsi Balett társulatára.

Kortárs modern koreográfiát láthatnak a nézők az iskola egy volt növendéke, Papp Tímea betanításában, aki a hollandiai táncfőiskoláról látogatott haza. Lőrincz Katalin modern balettet tanított be.

Színre kerül klasszikus jellegű táncmű Csajkovszkij zenéjére, klasszikusabb modern balett, továbbá önálló koreográfia mezőségi, kalocsai táncokra és Lloyd Webber Macskák című világsikerének egy száma. Mindaz, amit hazai oktatóiktól és a vendégtanároktól elsajátítottak a szakközépiskola táncos növendékei. A gálaműsor nem csupán a tánctagozat elmúlt évi munkájáról ad évvégi tablót, hanem a pécsi táncosképzés tájékozódási irányait is érzékelteti.

1989-1993

2026-09-26 Admin

1989-1993

Balettmesterek:
Lány osztály: Uhrik Dóra
Fiú osztály:
Bálint Éva

A táncművészet vidéki fellegvára

Neves művészektől tanulhatnak a pécsi növendékek

Januárban két neves balettművész is a Pécsi Művészeti Szakközépiskola vendége. Havas Ferenc ezen a héten, Panja Fladerer pedig január 21-étől két héten tart kurzust a táncos növendékeknek.

A magyar Táncművészeti Főiskola fennállásának 50. évfordulójára készülő plakát a Pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozatát világ egyik legszínvonalasabb műhelyének minősítette az elmúlt esztendőben, s ez nem is túlzás, mondja az igazgatónő, Fükné Walter Mária, hiszen neves szakemberek megfordították a bázishelyen.

Mindez a tagozat vezetőjének, Uhrik Dóra-nak szakmai felkészültségével és igényességével magyarázható, s nem kis mértékben hozzájárulnak a sikerekhez azok a kurzusok, amelyeket a világ minden részéről ideérkező neves szakemberek tartanak. A képzés színvonalán lemérhető azon is, hogy az itt végzettek nemcsak a hazai balettegyütteseknél és színházak tánccsoportjainál keresettek, hanem külföldön is. Ugyanis a Pécsi Baletten kívül megtalálhatók az Operaházban, Markó Iván Fesztivál Balettjében, a Győri Balettben, a Szegedi Kortárs Balettben, Bozsik Yvette társulatában úgy, mint a párizsi Raza Hammadi Együttesben, az amszterdami Chatel Groupban vagy a Holland Nemzeti Balettben. Tekintettel arra, hogy a táncosok negyvenéves korukban nyugdíjba mennek, jövőjük akkor biztosított, ha tovább tanulnak. A továbbtanulásra részint a középiskola után van lehetőség, de sokan a mindennapos munka mellett képzik magukat, hangsúlyozza az igazgatónő, s táncpedagógusi végzettséget szereznek. Az iskola tanulói közül számosan végeztek a Magyar Táncművészeti Főiskola különböző szakjain, de a Rotterdami Táncakadémián, a Salzburgi Modern Táncakadémián és a Párizsi Táncpedagógiai Főiskolán is.

Havas Ferenc ezen a héten tartja kurzusát, s kéthetes itt léte alatt a Pécsi Balett-nél balettgyakorlatokat is tart, mondja Hammer Edit, a Pécsi Balett titkára. Havas már harmincadszor dolgozik a pécsi együttessel. A neves táncművész 1953-ban lett a Budapesti Operaház magántáncosa, mintegy negyven főszerep fűződik a nevéhez, s többek között Liszt-díjat és Kossuth-díjat is kapott.

Panja Fladerer, aki január 21-től 29-ig tart kurzust a tanulóknak, Münchenben kezdte tánctanulmányait hatéves korában. Pályája során dolgozott Svájcban, Luxemburgban, Berlinben, két évig a Szegedi Kortárs Balettben, fellépett többek között Londonban, New Yorkban, Amszterdamban. Január 25-én a Művészeti Szakközépiskola hangversenytermében önálló táncestje is sor kerül.

Képaláírás:
Ezen a héten Havas Ferenc oktatta a növendékeket
Fotó: M. A.

CSERI LÁSZLÓ

Hatéves oktatást terveznek a Művészeti Szakközépiskola tánctagozatán

Sokoldalú fiatalokat keresnek

Képaláírás: Uhrik Dóra (középen) tanítja a Művészeti Szakközépiskola tánctagozatosait
Fotó: Löffler

A pécsi Művészeti Szakközépiskola tánctagozata a tizenkilencedik éve működik négy tanéves keretekben. A növendékek sikeres szakmai és érettségi vizsga után színházi táncos képesítést nyernek. Színházainknál azonban – és külföldön is – mindenhol egyre magasabbak a szakmai követelmények. Egyre inkább a sokoldalú, a többfajta táncfeladatra – így a modern táncokban is – alkalmazható fiatalokat keresik.

Jó másfél éve hírt adtunk a tánctagozat szakoktatás-fejlesztési elképzeléseiről. Arról is, hogy 1992-ben a kultuszminisztérium pályázatára benyújtották a táncművészeti tagozat kísérleti ötéves képzésének programját. Mi lett e pályázat sorsa, mik a további elképzelések? – kérdeztük a tánctagozat igazgatójától, Uhrik Dóra Liszt-díjas táncművésztől.

– A pályázatot elutasították. Azóta kialakult egy hatéves képzési program koncepciója, amely – kétéves előképzéssel egy befogadó általános iskola 7–8. osztályaiban – már lényegesen többet nyújthatna az ötéves képzési modellnél is. A hatéves kísérleti forma elképzeléseit benyújtottuk a városi önkormányzat illetékeseihez; jelenleg dr. Mikes Éva alpolgármester asztalán van. Döntés még nincs róla – válaszolt az igazgatónő.

A tervezetből megtudom: ez a kísérleti modell mindenekelőtt a növendékek életkori és testi-lelki adottságaira kíván építeni. Figyelembe véve, hogy a 12–14 éves fiúk biológiai, fizikai, pszichikai fejlettsége, érettsége nem azonos szintű a lányokéval; s azt is, hogy a férfitánc technikája egészen más, mint a női táncé. Más izomzati felépítést kíván. Mégis a négy tanulmányi év alatt – ellentétben a budapesti, győri táncművészképzés gyakorlatával – a klasszikus balettet, mint főtantárgyat lányoknak, fiúknak együtt oktatják. A szétbontásnak – egy kivétellel – nem voltak meg a feltételei.

„Bontással” egy kísérleti évfolyamot tudtak kibocsátani a 18 tanév időszakában. Az 1988/89-ben elindult évfolyamban ugyanis 16 lány és 10 fiú képzésében megkísérelték, hogy részükre külön-külön, azaz koedukációs bontással oktassák a klasszikus balettet. A kísérlet, mint júniusi záróvizsgájuk sikere is fényesen bizonyította, kitűnően sikerült. Nagy kár, hogy a továbbiakhoz nincs anyagi fedezetük. Jóllehet ez sürgető szükség lenne Pécsett is, csakúgy, mint például a Nyugat-Európában ma már mindenütt honos különböző modern tánc-technikák rendszeres, tantervszerű oktatása is. Nemcsak azért, mivel a Pécsi Balettnek – immár 32 éve – ez a meghatározó műfaji sajátossága, de a végzett növendékek elhelyezkedése szempontjából is.

A színházaknál ma már mindenhol döntő szempont: mit tud a jelentkező fiatal? Pécsett azonban rendszeres modern tánc-oktatás – helyben nem lévén megfelelő szaktudású tanár – csak vendégtanár szerződtetésével oldható meg. Költségvetés viszont erre sincs: egyelőre csak átmeneti szükségmegoldás jöhet számításba.

Ideális lehetőség kínálkozik ellenben egy másik területen: a tanítási évek meghosszabbítására – elő-, azaz „aláképzéssel”. Szakmai sajátosság ugyanis, hogy a klasszikus baletthez e mesterségesen kialakult táncnyelv elsajátításához a megalapozás legideálisabb életkora a 10–12 éves kor. Ilyenkor az ízületek még lazák, az izmok még nem kötöttek.

Uhrik Dóra elképzelése szerint, ha a mostani négy évi sűrített szakmai tananyagát hat évre oszthatnák el, sokkalta ideálisabb lenne a végeredmény. Eszerint az első két évben a 12–13 éves tanulóknak egy sajátos leningrádi klasszikus balett-technika (a Vaganova-metodika) I–II. osztályos anyagát taníthatnák, ami optimális megalapozottságot nyújtana a továbbiakhoz. Vagyis a rá következő négy szakközépiskolai évhez, amelynek a tananyagát – jóval több, időben jól eloszló gyakorlási lehetőséggel – arányosabban oszthatnák be. Ehhez azonban ismét egy sor tárgyi-anyagi feltétel (kollégiumi helyek, balett-terem, speciális tárgyak tanárai, zongorakorrepetitor stb.) szükséges.

– Előzetes tájékozódás után találtam olyan partneriskolát, ahol a két éves előképzés feltételeit, lehetőségeit biztosítani tudnák. A megoldás kulcsát ebben a hatéves kísérleti képzésben látom – hangoztatta a tánctagozat igazgatónője, szorongó bizakodással tekintve újabb pályázatának elbírálása elé.

W. E.

A pécsi művészeti szakközép tánctagozata nyerte lapunk tablóversenyét

Képaláírás: A pécsi Művészeti Gimnázium nyerte az idei tablóversenyt
Fotó: Szundi György

Lapunk tablóversenyére 26 végző gimnáziumi, szakközépiskolai és szakmunkásképzős osztály küldte el nevezését, azaz a tabló fotóját. Az Új DN olvasótáborának jelentős része, legalábbis rokoni fokon érdekelt volt a tegnapi eredményhirdetésben. A középiskolásokból és lapunk munkatársaiból álló zsűri, hosszabb vita és egyezkedések után a következő eredményt hirdette ki:

Első helyezést ért el a pécsi Művészeti Szakközépiskola tánctagozatos osztályának tablója (kivitelező: Markó Nándor), második lett a siklósi 510-es szakmunkásképző iskola géplakatos osztályának tablója (tervező: Mikola Gábor tanár), míg a harmadik helyet a pécsi Nagy Lajos Gimnázium 4/b osztályának tablója szerezte meg (ötletadó az osztály és Bagossy Levente).

Az első helyezett ötezer, a második háromezer, a harmadik kétezer forint jutalmat kapott. A három győztes tabló képét lapunkban folyamatosan közöljük.

A körtét az almával, mint köztudott, igen nehéz összehasonlítani, bár mindkettő gyümölcs. A tablókat látva újra és újabb árnyalatokat ébresztett bennünk is a szép fogalma. Középiskolásokból is álló zsűrink „nehéz helyzetben volt”, ahogy szokás mondani, hiszen gyakorlatilag egyetlen elvet tartottunk be: nem az az igazi tabló, amelyen a legszebb lányok vagy fiúk vannak, mert egyébként is mindenkinek más tetszik. Nekem ez, neked az, másnak pedig a sajátja, amit ő választott.

Lapunk elsősorban köszönettel tartozik azért a bizalomért, amellyel megtisztelték pályázatunkat.

A mi feladatunk, a verseny értékelése, lezárult. A középiskolát, szakmunkásképzőt végzettek feladata most kezdődik igazán. Bízzunk abban, hogy megtalálják a helyüket ahhoz, hogy a tablón is látható és érezhető ötleteiket mindennapjaikban is megvalósíthassák.

Bozsik László

1988-1992

2026-09-26 Admin

1988-1992

Balettmester: Kovács Zsuzsanna

Nem mondom, hogy könnyű volt a kezdet, egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy vajon tudom-e ezt hatékonyan, jól csinálni? Tudom-e őket kellően motiválni? Meg tudom-e szerettetni velük annyira a táncot, hogy ezt a gyönyörű, de nehéz hivatást válasszák?

A továbbtanulás nehézségei

Kötelező balettgyakorlatok a vizsgán
Fotó: Proksza László

Szakközépiskolások táncvizsgája

Egy korty a narancslés üvegből, átöltözés egy pillanat alatt, és már sorakoznak is az utolsó „vizsgatételhez”, a néptánchoz a kipirult arcú lányok és fiúk. A bemutató után rögvest kivonultak a teremből, és eldőltek a társalgóban; az átdolgozott, délutánba nyúlt délelőtt és az izgalom próbára tette őket.

A pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozatának tizenkét végzős diákja, kilenc lány és három fiú tartotta gyakorlati képesítő vizsgáját tegnap a Pécsi Nemzeti Színházban balettből, emelésből, színpadi játékból, színpadi táncból és néptáncból.

Fodor Virág, Horváth Viktória, Rumbach Henriett, Papp Tímea, Lázár Szabolcs mosolyogva néznek egymásra. Örülnek, hogy túljutottak ezen a vizsgán, felszabadultan beszélgetnek, és előveszik a megérdemelt jutalmakat, a finom tejcsokoládékat. Nagy az értéke, hiszen a lányok egy hónapja fogyókúráznak. A vizsgára dekára el akarták érni legideálisabb súlyukat. Én ugyan semmi felesleget nem látok rajtuk, de a fiúk jelentősen köhécselnek, hiá, ők emelgetik a partnernőjüket. Kirobban a nevetés, mi lesz a délutáni találkozó után az osztályfőnöküknél? Ugyanis megfogadták, aki nem tud lefogyni, vesz egy túrótortát. Így most a „bulin” kilenc tortát kell megenniük…

Öt diák, öt elképzelés a jövőre. Virág két lehetőséget sorol fel. Mivel tud angolul, vagy idegenvezetőnek akar továbbtanulni, vagy a táncpedagógusi képesítést szeretné megszerezni. Siklósra, és ha sikerülne a felvételi, ott szeretne tanítani. Nem gondolt arra, hogy színházi tánckarban dolgozzon, de nem bánja a pécsi éveket. Azt mondja megkeményedett, helytállást, küzdeni akarást, kitartást tanult a táncból.

Viktória ingatja a fejét, ő már nemigen tudja elképzelni a jövőjét színpad nélkül. Leginkább a néptáncot szereti, jelentkezett is a Duna Művészegyüttesbe. Több osztálytársával együtt nem kapott még választ a felvételi eredményéről, de akkor sem búsul, ha nem sikerül. A miskolci színházban új tánctagozat alakul, és Majoros Istvántól már négyen kaptak meghívást az őszi évadra. A tervek szerint három operettben, két balettben és a nyári színházi programokban is táncolnának. Lakást biztosítanának a számukra, fizetést tízezer forint körül kapnának. A későbbiekben Viktória is táncpedagógiát tanulna, de előbb táncolni akar sokat.

Táncolni akar Henriett is, de neki a balett a szíve vágya. Jelentkezett a Magyar Táncművészeti Főiskola balettművészi szakára, júniusban megy a felvételire. Egy biztos helye viszont már van, a Madách Színház tánckarába két osztálytársával együtt felvették.

Szabolcs egyelőre nem akar továbbtanulni. Ki szeretné próbálni a színházi munkát, ő elfogadta már a miskolci meghívást. Néhány év múlva szeretne Pestre kerülni, nem csak azért, mert pesti lakos, hanem a további lehetőségek a fővárosban jobban adottak. Most viszont örül, hogy nem ott kezd, mert vidéken több feladatot kaphat, sokat tanulhat.

Tímea is jelentkezett a táncpedagógusi szakra, ám szintén nem csak egyetlen tervet dédelget. Ismerőseihez készül Hollandiába, ahol táncot fog tanítani, és a felvételitől függően marad ott vagy sem. Amennyiben ott marad, modern táncot akar tanulni, és szeretne egyszer magán táncstúdiót nyitni. Kedvence a modern tánc és a koreográfusi munka, a május 17-iki koncertvizsgára négy koreográfiát is készített.

Az évfolyam vezetője Kovács Zsuzsa balettművész. Elégedett a gyerekekkel, szépen vizsgáztak, jó teljesítményt nyújtottak. Úgy látja, aki akar, el tud helyezkedni a szakmában. A több tagozatos színházaknál, néptáncegyüttesekben remekül használható a színpadi táncos diploma. Mindez nem jelenti azt, hogy ne gondolnának arra, hogy valamiképpen tovább növeljék az iskola színvonalát.

Az álmuk egy előképzési idő, hiszen tizennégy évesen egyrészt kicsit „öregek” a gyerekek a klasszikus balett kezdéséhez, másrészt még többet kívánnak nyújtani nekik. Szeretnének például modern technikákat tanítani a gyerekeknek, és ha lehetőség adódna, külföldi vendégtanárt is hívni.

A továbbtanulás sem egészen megoldott, a táncművészeti főiskolára, az egykori balettintézetbe kevesen jutnak be, főleg a balettművészi szakra. Külföldi tanulmányokra szinte nincsen lehetőségük, csak azok jutnak ki, akiknek azt a család biztosítani tudja.

B. A.

1987-1991

2026-09-26 Admin

1987-1991

Balettmester: Rónay Márta

Ez a suli egy olyan különleges élmény, amit máshol nem kaphatsz meg. Reggel balett a Liszt-teremben, aztán futás a suliba tanórákra, délután megint táncórák a suliban, vagy a színházban, este próba, vagy előadás a színházban. Közben lerohantunk a menzára ebédelni. Rengeteget futkostunk…

A Pécsi Művészeti Szakközépiskola 15 negyedik osztályos növendékének gyakorlati, képesítő vizsgájára került sor tegnap a Pécsi Nemzeti Színház balett-termében. A jövendőbeli színházi táncosok érettségije azután következik. Mindegyik végzős pályázott. Van, aki auszt-riai próbátáncon vett részt, más a Rock Színházban, népi együttesben akar táncolni. A végzősök között van továbbtanulni szándékozó és olyan, aki művelődési házban oktat táncot.

Fotó: Proksza László

1986-1990

2026-09-26 Admin

1986-1990

Balettmester: Végvári Zsuzsa

changement
assemblé
grand battement jeté
rond de jambe par terre
en dehors
en dedans
fondu

Ki miért jött ebbe az iskolába? Mi akar lenni?

Valkainé Daczó Eszter vagyok. 1990-ben végeztem, akkor még a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában, Végvári Zsuzsa mesternő tanítványaként. Szerencsésnek vallom magam, mert olyan legendáktól tanulhattam, mint Eck Imre és Vidákovics Antal. Osztályfőnököm Bálint Éva volt, a szó legszorosabb értelmében EMBER, aki táncművészként, táncpedagógusként is végig kísérte, segítette pályafutásomat.

Művészetis éveim kissé elhalványultak az idő távlatában. Minden örömteli pillanatot emberekhez tudok kötni. Emlékeimben él az Imre bácsival töltött próbaidőszak, amikor a színházi balett-teremben több perces szólót mutatott meg egyszerre és megkérdezte, hogy megvan-e? Azt hiszem, ott néha megsemmisültem. Éva gondolatai, iránymutatása, támasza emberként, pedagógusként. Vidi hihetetlen karizmatikus egyénisége, ami mind a mai napig mosolyt csal az arcomra és segít nehezebb napokon átlendülni.

Azt hiszem szerencsés voltam, vagyok.

A Pécsi Balett magántáncosaként, balettmestereként, próbavezetőjeként is dolgozhattam igazi legendás művészekkel. Férjemmel, Valkai Csaba Csanáddal, aki szintén a Müsziben végzett, karriert építettünk és megéltük minden percét.

Pedagógusként ezt adom tovább növendékeimnek, amit képviselek, ami nem más, mint amit ezen intézmény falai között kaptam. Amire a legbüszkébb vagyok, hogy mindezt tovább tudom adni. Sorolhatnám a rengeteg díjat, amit már táncpedagógusként kaptam. Nem ez a fontos számomra, hanem hogy amit felépítettem, ne csak emlék legyen, hanem a tanítványaim jövője.

Egy se marad Pécsett?

Színpadi táncosok képesítő vizsgája

Ugyanúgy szétszélednek majd, mint a tizenegyen, ahogyan négy évvel ezelőtt az ország különböző pontjairól idevetődtek, Budapestről, Debrecenből, Ózdról, Gyöngyösről, Harkányból, na és persze Pécsről is. Csak 1986-ban még 26-an kezdtek a pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozatának elvégzéséhez, a többiek azonban kiestek a félévi gyakorlati vizsgákon. Akik viszont ott voltak tegnap, azok nem buktak meg a pécsi Nemzeti Színház balett-termében rendezett év végi gyakorlati-képesítő vizsgán.

Az érettségi elméleti része ugyan még vissza van, de a tegnap bemutatott produkciók alapján a gyakorlati jegyek már bekerültek a bizonyítványba.

A két Judit, Szilvi, Eszter, Andrea, Zoli, Balázs, Edina, Emőke, Timi és Ildikó, azaz a teljes stáb a vizsga után fáradtan beszélt jövőbeni terveiről.

Ketten tovább szeretnének tanulni a tanárképző főiskolán vagy a közgazdasági egyetemen, ha azonban a felvételijük nem sikerül, a többiekhez hasonlóan színházaknál jelentkeznek próbajátékra. Ha szerencséjük van, akkor szeptembertől nem a munkanélküliek számát szaporítják az országban. Addigra dől ugyanis el, ki hol kaphat munkát. A mai napig öten kaptak szerződést „B” kategóriás színpadi táncos képesítésüknek megfelelően. A győri, a szegedi és a fővárosi Madách, illetve Közép-európai Táncszínházban dolgoznak majd, ahogy ők mondják: „mindenféle feladatot meg kell csinálnunk, amit ránk osztanak, ezért tanultunk sokmindent, például balettet, akrobatikát, néptáncot, színészetet, koreográfiát, emelést is.”

Érdekes, hogy a Pécsi Nemzeti Színházhoz egyikük sem jelentkezett, illetve igény sem volt a munkájukra. A két pécsi növendék, Barancsi Ildikó és Somfai Balázs Budapesten és Győrben folytatják a munkát, hiszen szerintük most jön még csak a neheze, kitűnni valamiben, és elmélyíteni a tudásukat. Mindketten úgy vélik a tavalyi végzősök közül sokan maradtak Pécsen, többen mint ahányra szükség lett volna, főleg ezért nem látnak jövőt városukban.

Gy. B.

Koncertvizsga a színházban

Búcsúzó pályakezdők

Évről évre a Pécsi Nemzeti Színház színpadán tartják koncertvizsgájukat azok a búcsúzó diákok, akik a Pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozatának hallgatói. Tegnap délelőtt nyilvános fellépésen mutatták meg a közönségnek, a szülőknek, tanároknak tudásukat, felkészültségüket az idei végzős negyedik c-ések, akik közül sokan talán már hamarosan az ország különböző színházaiban, tánckarokban kapnak feladatokat.

Ezúttal is felléptek a negyedikesek mellett alsóbb évfolyamosok, a műsorban Strauss, Bartók, Orff, Usko Meriläinen, Vajda János, Maros Rudolf, Vidovszky László műveire táncoltak, részletet adtak elő a Tánckar című musicalből. Az előadás az első és a negyedik osztályosok közös produkciójával, egy zenei montázzsal és koreográfiával zárult.

A tizenegy végzős – leendő táncművész – magas szakmai színvonalú, igényes munkával búcsúzott az osztályfőnöktől, Bálint Évától, balettmesterüktől, Végvári Zsuzsától, és mestereiktől: Körmendi Lászlótól, Eck Imrétől, Hajzer Gábortól, Vidákovics Antaltól és Kiss Lászlótól.

1985-1989

2026-09-26 Admin

1985-1989

Balettmester: Uhrik Dóra

Uhrik Dóra évfolyamvezető tanár sorolja, ki hova megy. Az egyik fiú Győrbe, Markó Iván társulatához, két kislány ösztöndíjasként Fellbachba, hárman Debrecenbe, vannak, akik Dessau ba szerződtek, s vannak, akik pedagógusnak tanulnak. Tizenegyen fejezik be a tanulmányaikat.

Emlékszem

1989-ben végeztem a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában. Az akkor még 4 éves táncosképzés olyan stabil alapot adott, amelyre egész pályafutásom során támaszkodhattam. Bátran mondhatom, hogy a szakmai és elméleti képzésben résztvevő pedagógusok és művészek mindegyike arra törekedett, hogy segítsen, inspiráljon és alkotó művészt neveljen belőlem. Hálás szívvel emlékszem vissza a tanáraimra, akik értékes, példamutató és odaadó munkájukkal a szakma iránti tiszteletre, alázatra és a tánc szeretetére tanítottak. Szerencsés helyzetbe kerültem, hiszen évekig óraadó tanárként is részese lehettem az iskola elfogadó és nyitott gondolkodású életének.
Ha az akkori tanári énemnek üzenhetnék, csak egyet kérnék magamtól: türelmet. A következő táncos nemzedéknek, pedig az üzenetem: „Keress olyan mestert, akinek szelleme világos, tudása nagy és szíve jó.” /Karinthy Frigyes/ Szakmai és emberi igényesség, folyamatos megújulás, megalkuvás nélküli elhivatottság – talán ezek a kifejezések tükrözik a leginkább a táncművészeti tagozat 50 évének munkáját. Köszönet érte, további jó munkát és sikeres éveket kívánok!

Czebe Tünde

Dunántúli Napló
1989. május 22., hétfő

Végzős táncosok bemutatkozása

– Jó voltál, megelőlegezem az ötöst – koppint a vállára a lépcsőn fölfelé jövő fiúnak Vidákovics Antal, a gyerek pedig mosolygó örömében. A pécsi Művészeti Szakközépiskola végzős táncművész szakos tanulóinak hagyományos, év végi bemutatóját tegnap rendezték meg a kamaraszínházban. Az ötös viszont egy másodikosnak szólt, akik csakúgy, mint a harmadikosok, egy-egy táncszámmal szintén bemutatkoztak. A végzősök táncj egyei már eldőltek, hátra vannak még a szakmai, elméleti és a közismereti tárgyak, s utána ki is lépnek az iskolakap un.

A negyedikesek egy tanuló kivételével, aki nem is akart továbbtanulni vagy rögtön elhelyezkedni, nyugodtan tekintenek a vizsgák elé, hiszen már megkötötték szerződéseiket, elrendezték továbbtanulásukat. Uhrik Dóra évfolyamvezető tanár sorolja, ki hova megy. Az egyik fiú Győrbe, Markó Iván társulatához, két kislány ösztöndíjasként Fellbachba, hárman Debrecenbe, vannak, akik Dessau ba szerződtek, s vannak, akik pedagógusnak tanulnak. Tizenegyen fejezik be a tanulmányaikat.

Uhrik Dóra elmondta, az 1989/90-es tanévre nyolc fiút és tizenhat lányt vettek föl, de roppant nagy volt az érdeklődés, sokkal többen jelentkeztek erre a szakra, amelynek fő célkitűzése, hogy táncosokat képeznek színházakba. S hogy milyen a végzős növendékek tánctudása? Vegyes, mint ahogyan más tárgyakból is, más iskolákban, válaszolja Uhrik Dóra. Ötös, négyes és hármas érdemjegyeket kaptak. Jó lenne, teszi még hozzá a balettművész tanárnő, ha tudnának előképzőt indítani a táncot tanulni szándékozó gyerekeknek, már mondjuk, ötödikes koruktól kezdve. Az előképző megszervezéséhez azonban pénz, idő és elegendő tanár is kellene.

B. A.

Képaláírás:
A IV. C osztály lánynövendékei orosz táncot mutatnak be
Fotó: Laufer László