Az őszi szünetben iskolánkból a10.c és a 11.c drámásai, utóbbiból a táncosok is, és a 12.c-ből két drámás diák három tanárral indult el a Határtalanul projekt keretein belül Erdélybe. Én személy szerint már második alkalommal tettem meg ezt az utat, és mindkét alkalommal megérte elmennem.
Október 31.-én hajnalban indultunk el busszal Kolozsvárra. Estére értünk oda, bevásároltunk, elfoglaltunk a szállást. Másnap bejártuk a csodaszép várost, és betekintést nyerhettünk az ottani egyetem falai közé. A színművészeti karon egy éppen zajló színjáték órára is beülhettünk. Mivel dráma tagozatosok vagyunk, ez sokunk érdeklődését felkeltette. Beszélgetni, kérdéseket feltenni volt lehetőségünk az ottani diákoktól és tanáruktól. Aznap volt délután szabad programunk is volt, elmentünk a városba, egyesek vásároltak, voltak, akik beültek kávézókba, cukrászdákba.
Este átutaztunk Marosvásárhelyre, ahol másnap délelőtt egy rendkívül szórakoztató és élvezetes tréningben vettünk részt a helyi művészeti iskola velünk egykorú dráma tagozatos diákjaival, a foglalkozást az ő tanáruk tartotta. A két csoport hamar megtalálta a közös hangot, gyorsan feloldódtunk egymás előtt egy remekül sikerült a program. Utána megebédeltünk, és délután előadtuk nekik az október 23.-ra készült iskolai műsorunkat, majd mi is megnéztük négy marosvásárhelyi lány rendkívül szórakoztató és vicces előadását.
Másnap elmentünk várost nézni, megnéztük a helyi színházat, múzeumot, templomokat, este pedig átmentünk egy aznap estére nekünk és az ottani Művészetiseknek kibérelt szórakozóhelyre, ugyanis táncházat szerveztek nekünk. Ott lehetőségünk volt még közelebbről megismerni őket, kapcsolatokat építeni velük, én személy szerint nagyon élveztem azt az estét, remekül összekovácsolódott a társaság.
A következő délelőtt elmentünk a színművészeti egyetemre, ahol megnéztünk egy előadást, amit a diákok készítettek, délután pedig pihentünk, vásároltunk, akkorra már nem volt semmi kötött program, eléggé el voltunk már fáradva.
Az utolsó este az előzőkhöz hasonlóan remek hangulatban telt, beszélgettünk, sokat nevettünk, a kirándulások jelen lévő osztályok remekül összehangolódtak.
November 5.-én korán reggel indultunk haza, úgyhogy ismét átutaztunk egy egész napot, fáradtan, kialvatlanul, de mégis szeretettel, boldogsággal a szívünkben és mögöttünk öt feledhetetlen nappal érkezett meg.
Kirándulásunk tehát vidáman telt, úgy gondolom mindenki élvezte, aki a részese volt, és mindenki élményekkel gazdagodva tért haza.
Bánkuti Borbála 12.c
Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával
