Fotó: Cseri László
Mindannyiunkat megdöbbentett a hír, hogy iskolánk volt tanára, kollégánk, sokunk mentora Gellér B. István Munkácsy-díjas képzőművész nincs többé közöttünk.
Brúnó 1984-től 2013-ig iskolánk grafikatanára volt. Meghatározó karaktere, formálója volt a grafikaképzésnek, ezáltal számos grafikus és képzőművész pályájának elindítója, támogatója. Emellett országos hírű alkotó, kitűnő, termékeny és sokoldalú művész. Kevés olyan vizuális művészeti terület van, amelyben ne hozott volna létre maradandót, példát állítva ezzel mindannyiunknak, akik elismerték és tisztelték.
Gellér B. István 1967-1971 között a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-rajz szakos hallgatója volt. A főiskolán kívül, Martyn Ferencnél tanult. 1968 óta volt rendszeresen kiállító művész. Az 1970-es években született alkotásai geometrikus, neokonstruktivista szemléletű, ritmikus, forma- és színviszonylatokkal foglalkozó grafikai lapok, festmények, kerámiaszobrok és installációk. 1973-ban Galántai György, Erdély Miklós, Najmányi László, Szentjóby Tamás, és Jovánovics György társaságában tagja volt a balatonboglári ellenzéki művészcsoportnak.
1978-tól eltávolodott a személytelen művészi gondolkodásmódtól. Egyéni mitológiát talált ki, egy nem létező ősi kultúra, a „Növekvő Város” archeológiai feltárása, néprajzi, kultúrtörténeti, kulturális antropológiai feldolgozása által. E kvázi-régészeti kutatás során a művész, illetve annak régész alteregója megteremti a „Város” archaikus társadalmának fiktív írásbeliségét, szokásait, kultuszait. A feltárás eredményeit szobrokban, festményekben objektekben, installációkban, fotón, videón dokumentálta, a megfejtett szövegeket közreadta.
1987-ben Párizsban, 1990–1991 között Budapesten, 1991-ben Rómában, 1995-ben pedig Salzburgban volt ösztöndíjas.
Gellér B. István 71 éves volt.