Iskolánk, a hagyományokhoz híven, az idei tanévben is szervezett a velencei képzőművészeti Biennale-hoz kapcsolódó tanulmányutat. A kirándulás idejének az iskolai őszi szünet idejét céloztuk, lehetővé téve így sokak számára a programon való részvételt, valamint a szünet tartalmas eltöltésének lehetőségét. Az út 2017. október 31. és november 3. között zajlott, szem előtt tartva a csoportos utazásra vonatkozó, új törvényi keretek szabta lehetőségek betartását, valamint a felmerülő költségek optimalizálását.
A tervek szerint haladva, október 31-én indultunk a hajnali órákban, így még aznap délután belevetettük magunkat a velencei forgatagba. Az első napon – mint az azt követően mindegyik napon – hajóval utaztunk Velencébe. A nap fennmaradó részét a város megismerésével töltöttük, illetve megtekintettük az Akadémia képtárát, ahol az európai kultúra számos meghatározó művészének alkotásaiban gyönyörködhettünk.
A velencei Gallerie dell’Accademia a firenzei Uffizi-vel egyenértékű gyűjteményt mondhat magáénak, amely a velencei bizánci művektől kezdve, reneszánsz, barokk és rokokó remekművek sorát tárja a látogatók elé.
Az esti órákban értünk a Jesoloban foglalt szálláshelyünkre, ahol felkészülten vártak bennünket, jóllehet a hazai utazási iroda az utolsó pillanatban jelölte ki nekünk is és nekik is ezt a lehetőséget. Az út nem a fő turisztikai szezon egyik kirándulása volt, így az eredetileg kijelölt szálláshely a meghibásodott fűtési rendszer miatt nem tudott bennünket fogadni. Az új helyünkön azonban gyönyörködhettünk a tenger szépségeiben, hisz a szálloda a tengerparton volt. A kiadós és ízletes vacsorát és a szobabeosztást követően hamar nyugovóra tértünk, izgatottan vártuk a következő napra tervezett eseményeket.
A második napon – a reggeli és a közel 45 perces buszos utazást követően – hajóra szálltunk, majd egy rövid sétát követően a Giardiniban töltöttük szinte a teljes napot. Az összefüggő park összesen 29+1 kiállítási pavilonból áll, s kétévenként, a Biennálék alkalmával, változtatja arculatát. Az első rendezvény 1895-ben zajlott itt, Velence akkori polgármestere hívta életre. A modern pavilonok különböző népek művészetébe nyújtanak betekintést, így a miénkbe is. A központi pavilon az olasz pavilon. A kert csupán két esztendőnként nyitja meg kapuit, egyébként zárva tart.
Két osztálynyi csapatunk ( 37 diák és 14 felnőtt) kisebb csoportokba állt össze, így mindenki a saját tempójában tudta befogadni azt a hatalmas mennyiségű és nagyon sokféle minőségű képzőművészeti alkotást, amelyeket az idei évben figyelemre méltónak találtak a kurátorok. A látottak – naiv és szakmai befogadóként egyaránt – igen megosztották csapatunkat, de abban egyetértettünk, hogy mindenki talált a maga számára páratlan és meghatározó élményt nyújtó alkotást. A kiállítás megtekintését követően a városban gyönyörködtünk, majd este hét órakor indult vissza a hajónk, majd azt követően a buszunk, ami elvitt bennünket a szállásunkra. A vacsora, a nap végi beszélgetések és romantikus séták a tengerparton, tele voltak tűzdelve az aznapi élmények feldolgozásával és beszámolásával.
A harmadik napon – ami ugyanúgy indult, mint az előbbi – két helyszínt célzott, más-más indítatással. Az egyik cél a város nevezetes turisztikai, gasztronómiai és képzőművészeti alkotásait jelentette, a másik pedig az Arzenál épületegyüttesébe kiállított képzőművészeti alkotások megtekintését.
A hajózást követően ellátogattunk a halpiacra. A Halpiac neogót csarnokát 1907-ben építették; hangulata, vásári forgataga és a tengeri herkentyűk sokasága látványosságszámba megy. Egy rövid szabad programot követően, útba ejtve a Rialto hidat, elsétáltunk a Bartolomeo Colleoni lovas szobrához, amelynek elkészülése, elkészítése mind történelmi, mind képzőművészeti szempontból izgalmas történeteket és fordulatokat rejt magában. A programok szünetében a városban ebédeltünk, majd közösen elsétáltunk az Arzenálba, utazásunk másik fő helyszínére.
Az Arzenál Velence saját hajóépítő- és fegyverkészítő együttese volt. Ez volt felelős Velence haditengerészeti ellátásáért a második évezred közepén. Az Arzenál az egyik legelső nagyméretű ipari üzem volt a történelem folyamán. Ma már persze nem kizárólag ezzel a céllal üzemel, hanem hatalmas csarnokaiban helyet ad kortárs képzőművészeti alkotások százainak. Az elmúlt naphoz hasonlóan, csoportokba szerveződve jártuk be a kiállítási területet, ahol ismét számtalan és színes alkotással ismerkedtünk meg. Az olaszok pavilonja idén itt kapott helyett, a Giardiniben a velencei kiállítással ismerkedtünk meg. Az este hasonlóan alakult a korábbihoz, és az egyre több hatást és élményt egyre nehezebben „raktároztuk el”.
A negyedik nap a hazautazásé volt. Persze ez sem volt egyszerű hazaút; néhány forgalmi akadályt leküzdve, módunk volt kicsit megpihenni Triesztben, ami 1382-től 1867-ig a Habsburg Birodalom, majd 1918-ig az Osztrák–Magyar Monarchia része volt: a birodalom legfontosabb hajózási és hadikikötőjeként. Valamint egyben székhelye az Osztrák Tengermellék tartománynak. Itt megnéztük a belvárostól mintegy 3 km-re álló XIX. századi romantikus Miramare-kastélyt, amely Habsburg Miksa osztrák főherceg és felesége, Sarolta belga királyi hercegnő számára épült. A kastélyban lévő múzeum megtekintése megint csak nagy élmény volt számunkra, hasonlóan a kastély kertjéhez, ami még így is gyönyörűnek mutatkozott, pedig éppen felújítás alatt állt.
Az utazás során szerzett élményeket és az arról készült fotókat megosztottuk egymással, és bátran mondhatjuk, hogy egy tartalmas és jó hangulatú szakmai út áll mögöttünk.
Marcsó-Molnár Gabriella, 2017 november
