Mély fájdalommal, megrendülten értesültünk arról, hogy kedves kolléganőnk, Szabó-Vertán Lili tanárnő, 2023.április 23-án elhunyt.
Fiatal élete minden pillanatában jelen volt a családjáért érzett feltétlen szeretete, valamint az iskolai munkájáért érzett odaadása, felelős és igényes tanári magatartása. Felkészülten és fáradhatatlanul dolgozott velünk, dinamizmusa nem csupán a testnevelés órákon, hanem az iskolai élet minden területén velünk volt.
Jókedve, nevetése átsegítette a nehéz helyzeteken, küzdött a jóért, a tartalmas, szép életért.
Mosolyára emlékezve a barátsága, a tanítványaira, kollégáira irányuló figyelmének jelentősége felértékelődik.
Lili halála mérhetetlen űrt hagyott a családjában és nehezen pótolható hiányt jelent az iskolában is. Osztályfőnöki munkájának kiteljesedését már nem érhette meg, a közös tervek, álmok megvalósulhatatlanok maradtak.
Lili utolsó levelében megosztotta velünk életének „óriási kihívását”, soraiból áradt a szeretet, sugárzott a remény, a gyógyulás erejébe vetett hit, reménykedve vártuk vissza.
Utóiratában Dávidot említette, akivel együtt telt az életük és a munkájuk. Megfogadjuk Lili kérését, vigyázunk a kis családra, mellettük leszünk, amikor csak szükségük lesz támogatásra, baráti szeretetre, a „nagy ölelésre”, amit ebben a levélben Lili küldött nekünk.
„Nem tudom azt nyersen, egyenesen kimondani-meghalt. Minden halál olyan súlyos, mint a leejtett kő. Kioltva reményt és tünékeny örömöt, a halál mindig a nehézkedés sivár és konok törvényeire emlékeztet.” -írta Illés Endre Tamási Áron halála napján.
Fontos azonban Tamási Áron sorát ide idézni, Illés Endre Napfoltok című kötetéből:
„És betöltjük reménységgel a világot, mely minden percében a kezdet és a vég.”
Búcsúzunk Lilitől, hittel, reménységgel-szívünkben, lelkünkben megőrizve kedves személyiségét.