Anna naplórészletét (amit betegen írt) – és egy választott verset – szüleitől kaptuk.
Naplórészlet
„Nem félek, mert az Úr itt van velem, és tudom, hogy ő tudja a legjobban mit csinál. Azért kellett ide kerüljek, mert nekem kellett áldozatot hoznom, hogy a családomat egyesítsem, és elhozzam neki a békét és a szeretetet. Már kislánykoromban éreztem, hogy engem az Isten kiválasztott valami nagy célra, csak eddig nem tudtam mi lesz az, hogyan kell véghez vinnem. Féltem is egyébként, mert nem tudtam jó úton haladok-e. Most már biztos vagyok benne, hogy igen. Az Isten egy csodálatos küldetést bízott rám, ami megér egy kis fájdalmat. Mindig is segíteni akartam az embereknek, csak nem tudtam hogyan. Most sikerült. Igaz, hogy vérrákot kellett ahhoz kapjak, de hát „a Teremtő útjai kifürkészhetetlenek.” Ugyanakkor boldog vagyok, hogy engem ért ez a megtiszteltetés. Ez már nem rólam szól, ez a szeretet diadalról szól, arról, hogy álljunk meg egy kicsit nézzünk ki az ablakon, és örüljünk annak, hogy láthatjuk a napot, mert az azt jelenti, hogy még egy napot kaptunk Istentől ajándékba, amit ha okosan használunk fel, akkor egyre tovább és tovább tudunk haladni a nekünk szánt úton. Nem kell hozzá más csak figyelni azt a belső hangot, ami ott van a szívünkben, és ne hagyjuk, hogy a város zaja elnyomja azt.”
2018. 08. 11. Takács Anna
| EMLÉKEZÜNK..
Ne álljatok zokogva síromnál, nem vagyok ott. Ne jöjj el sírva síromig, |
|