1996-2000

Balettmester: Kovács Zsuzsanna

Nem mondom, hogy könnyű volt a kezdet, egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy vajon tudom-e ezt hatékonyan, jól csinálni? Tudom-e őket kellően motiválni? Meg tudom-e szerettetni velük annyira a táncot, hogy ezt a gyönyörű, de nehéz hivatást válasszák? 

Kedves Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum vezetői és tanárai!

Nagy öröm volt számomra, hogy a tinédzser koromat az épület falai között tölthettem.

Pár gondolatot szeretnék megosztani, ami azonnal az eszembe jut, mikor az iskolai évekre gondolok.

Nagy kihívás volt a négy éven át tartó 7:30-as balettórán megfelelő fizikai és szellemi állapotban részt venni. Már akkor sejtettem, ha ezt a négy évet végig tudom csinálni, akkor ezután már bármi jöhet az életben, nem fog akadályt okozni. Mai napig ennek a hozadékát kamatoztatom, jelenleg a bregenzi opera fesztiválon a főszereplő táncos dublőreként.

Imádtam az osztályomat, a kedves tanárokat, akik megfelelő figyelemmel és megértéssel voltak irántunk. Voltak elvárások, de ha nem teljesítettük megfelelően, akkor az csak a jegyek eredményein látszott meg, nem volt extra felelősségre vonás. A hollandiai táncakadémián is hasonló bánásmódot tapasztaltam, ami jó érzéssel töltött el, hiszen ebben a világban nőttem fel a pécsi művészeti iskolában.

Számomra a kis létszámú osztály is meghatározó élmény volt. Jó érzés volt a családias hangulat az órák alatt, és az, hogy mindenkire kellő időt és figyelmet tudtak szentelni a tanárok.

Szakmai szempontból kiemelném a táncpedagógusokat, akik megfelelő alapot biztosítottak ahhoz, hogy szakmai karrierem gördülékeny legyen. Ez volt a legfontosabb, hiszen az iskola befejezése óta (- jó pár év eltelt-) még mindig lelkesen tudok és szeretek a szakmámban dolgozni számos különböző területen, a világ különböző országaiban fellépni és alkotni.

Azóta biztos sokat változott és fejlődött az iskola képzése, de bízom benne, hogy a családias és barátságos légkör továbbra is az alapjait képezi az oktatásnak.

Minden volt mesteremnek, tanáromnak ezúton is szeretnék köszönetet mondani, hogy lehetőséget adtak számomra a sikeres szakmai élethez. Mindamellett, hogy tinédzserként az életet egészen máshogy látjuk és éljük meg. Ehhez sok tanári türelemre volt akkoriban is szükség.

Köszönöm az ott töltött éveket,

Finta Gábor

táncművész, koreográfus és táncpedagógus

Fotók: Körtvélyesi László