1991-1995
Természetesen négy év kevés a táncművészet oktatására – mondta Rónay Márta –, de talán arra elegendő volt, hogy a fiatalok megtanulják, miképp kell továbbfejlődni. Tudom, hogy a szakmát szeretik, művelni is képesek – szerencsém volt velük, jó osztály volt ez a társaság.
Gyermekkori barátnőm hatására jelentkeztem az iskolába. Ő már egy évvel korábban kezdte el a tanulmányait, itt, a balett szakon.
Mai napig megvannak azok a levelek, amiket első évesként írt nekem. Nagyon vágytam oda, pedig Miskolcon laktam és a szüleim nagyon nehezen engedtek el, féltettek, hogy ennyire messzire elkerülök. Nekem sem volt könnyű az elszakadás, érthető, hiszen gyerek voltam még minden szempontból. Azonnal nyugtattam magam, hogy az iskola végeztével újra haza költözöm. Tanévkezdés után egy hónappal már tudtam, hogy semmi nem lesz olyan, mint régen, nem megyek vissza a szülői házba. Az életem teljesen meg fog változni. Végérvényesen elköteleződtem, akkor még a tánc, majd később a színészet mellett!
Hosszú idő telt el a középiskolai évek óta, de az a 4 év, amit itt töltöttem, mindig meghatározó volt az életemben. Fura kettősség, a balettoktatás szigorú fegyelme az iskola szabadszelleműségével. Én így emlékszem! Köszönöm!
Üdvözlettel,
Rezes Judit
Összekovácsolódott, jó osztály volt ez a most végzett társaság
Fotó: Müller Andrea
(Folytatás az 1. oldalról)
Évfolyamvezető balettmesterük Rónay Márta volt, a műsor szerkesztője Uhrik Dóra.
– Természetesen négy év kevés a táncművészet oktatására – mondta Rónay Márta –, de talán arra elegendő volt, hogy a fiatalok megtanulják, miképp kell továbbfejlődni. Tudom, hogy a szakmát szeretik, művelni is képesek – szerencsém volt velük, jó osztály volt ez a társaság.
– Milyen lehetőségekkel távoznak a középiskolából?
– A lehetőségek nem legrózsásabbak, de szigorúan szakmai szemmel nézve nem lehet ők panaszra, hiszen a Pécsi Balettbe, a Madách Színházba, vidéki színházakhoz is kerülnek közülük, ami azt mutatja, hogy a mai „leépítős” világban is szükség van tehetséges emberekre. Én persze azt sem tartom tragédiának, ha valaki végül majd nem marad meg a pályán, mert tudom, hogy azért értő, művészet szerető emberek lesznek. De azt is tudom, hogy négy év alatt annyira megszerették ezt a hivatást, hogy a kemény munka és az előnytelen körülmények ellenére is nehezen mondanak le róla.
M. K.
