Ilyenek voltunk

1983 szeptember – 1987 június

A felvételi izgalmai után 17-en kezdtük meg tanulmányainkat 1983 szeptemberében, de az évek alatti lemorzsolódások és iskolaváltások (többen átmentek a Balett Intézet néptánc szakára) következtében csak 8-an végeztünk.

Többen közülünk és én személy szerint is “csak egy iskolára számítottunk” amikor a Művészetibe jelentkeztünk. Ehelyett egy ÚJ VILÁGOT kaptunk. A színházi gyakorlatokon és a szabad bejáráson keresztül tizenévesként belecsöppentünk egy eddig ismeretlen, varázslatos világba. Imádtuk! Mindannyian!

Híres művészektől tanulhattunk.

Balettmesterünk, Rónay Márta nagy türelemmel irányította szakmai képzésünket. Dodi néni, a zenei kísérőnk pedig anyai szeretettel állt mellettünk. Igen emlékezetesek maradtak Hetényi János akrobatika/emelés órái, például amikor bejött órára és az első mondata egy éven keresztül a következő volt: “Kezdjük az órát 100 relevével!” Megéreztük! De istenítettük!
Aztán Eck Imre! Imre bácsi akkor már nyugdíjas volt és az iskola első 2 évében nem tanított bennünket.
 A második év végén jött a hír, hogy következő szeptembertől ő veszi át a színészmesterség óráinkat. Amikor ezt meghallottam, a nyári szünetben komolyan azon gondolkoztam, hogy ott hagyom a sulit, annyira féltem tőle. Azt gondoltam, hogy egy csapat kiforratlan 16 éves biztosan nem tud majd megfelelni a követelményeinek. Hogy megfeleltünk-e? Sosem tudom már meg! De az biztos, hogy mérhetetlenül szerettük, és talán ő is bennünket, legalább egy kicsit. Ahogy koreografált! Mindenkinek ami jól állt az ő testének, személyiségének. Fontos volt neki, hogy jól érezd, amit csinálsz. Ne hagyjam ki Vidákovics Antalt se, aki néptáncot tanított nekünk es az ő hatására többen az osztályból ebbe az irányba váltottak. Néha eltöprengek azon, hogy vajon volt tanáraink tudtak-e, hogy milyen mély nyomokat hagytak bennünk, a szó legpozitívabb értelmében. Remélem, igen, mert nagyon jó érzés lehet tudni, hogy ennyi emberpalánta életét érintették meg felejthetetlenül.

Nagyon nagy motivációt ad, amikor a tanáraid nem “csak” tanítanak, hanem nap mint nap bizonyítanak is
a színpadon, amit mi számolatlan esten néztünk a színházban. Bár nem csak balettet. Bármit! Mindent! Akkoriban játszották a Cigánykerék című musicalt, Kulka Jánossal, Gergely Róberttel, Lang Györgyivel és Vári Évával. Nem tudom, hányszor láttuk, de kívülről tudtuk az egész előadást biztosan! Ezek után, azt hiszem, nem csoda, hogy szerelembe estünk a színház világával.

A végzős 8 főből 1 táncolta végig a pályáját, Dér Dalida, aki a Pécsi Balett tagjaként ment nyugdíjba,
de a többiek is mind, rövidebb-hosszabb ideig táncoltak, vagy táncot tanítottak es természetesen a tánc szeretete azóta is mindannyiunkban megmaradt. Sokszor találkozunk személyesen, amikor csak tehetjük és a Messenger csoportunkban is tartjuk a kapcsolatot.

Kedves Mostani és Leendő Diákok! Ti is élvezzétek legalább annyira ezt a 4 évet, mint mi tettük. Nem ígérem, hogy könnyű lesz, mert néha nagyon nagy lesz a kihívás és a terhelés, de meg tudjátok csinálni.
Azt viszont biztosan ígérhetem, hogy FELEJTHETETLEN lesz. Egész életetekre kiható, gyönyörű emlékekkel fogjátok zárni ezt a 4 évet! Úgyhogy hajrá! Szurkolok nektek.

Üdvözlettel: Ferencz Timea