Szűcs Ágnes visszaemlékezése

A Pécsi Művészeti Szakközépiskola tánctagozatára való visszaemlékezés olyan, mintha egy kaput nyitnánk egy olyan világra, amelyet az ott szerzett élmények és tanítások formáltak meg. Nem csupán egy táncművészeti szakközépiskoláról beszélünk, hanem egy művészeti központról, ahol a táncon keresztül az összművészetek gazdagságát fedeztük fel.

Végvári Zsuzsa és Eck Imre alapító munkássága egy olyan komplex nevelési rendszert hozott létre, amely nem csak a tánctechnikára koncentrált. Itt a balett és a színpadi tánc mellett a művészetek minden területe – a képzőművészet, a zene, az irodalom – szervesen összekapcsolódott és ezek az elemek egy egységes művészeti nevelést eredményeztek. Az órák során nem csupán a testünket képeztük, hanem a szellemünket is, hiszen arra tanítottak bennünket, hogy a művészetek kölcsönhatása milyen nagy hatással lehet egy alkotásra, egy előadásra vagy akár az egész életünkre. Minden mozdulat mögött ott volt a képzőművészet finomsága, a zene ritmikája, az irodalom mély érzelmei.

Az, hogy Végvári Zsuzsa és Eck Imre tanítottak minket, kivételes ajándék volt. Az ő személyükben nem csak mestereket, hanem útmutatókat találtunk, akik emberileg is formáltak bennünket. Számukra a művészet nem pusztán egy szakma volt, hanem életforma. Úgy neveltek minket, hogy megtanuljuk, a tánc nem létezhet a művészetek többi ága nélkül, és hogy legyen az egy előadás, vagy bármilyen más művészi kifejezés, az mindig egy közös kulturális örökség. Ezt a szakmai szemléletet igyekszem én is továbbadni minden tanítványomnak.