Kezdetek
Felhívjuk azoknak a lányoknak és fiúknak figyelmét, akik kedvet és képességet éreznek, hogy táncosok legyenek, hogy 1974. őszén a Pécsi Művészeti Szakközépiskola tánctagozatot indít. Jelentkezhet mindenki, aki az 1973/74-es tanévben elvégzi az általános iskola nyolcadik osztályát. Semmiféle előzetes képzettség nem szükséges. A jelentkezők alkalmasságáról felvételi vizsgán győződünk meg.
A felvettek közül azoknak, akik nem pécsiek, kollégiumi ellátást biztosítunk. A tánc-tagozat négy éves. A szakmai oktatást a Pécsi Balett művészei végzik. Szaktantárgyak: balett, akrobatika és emelés, néptánc, színpadi tánc és színészmesterség.
A végzett tanulók közismereti és szakmai érettségi vizsgát tesznek, és ennek birtokában színházi táncosként helyezkedhetnek el.
A felvételi vizsgára írásban kell jelentkezni, 1974. január 15-ig. /Cím: Művészeti Szakközépiskola, Pécs, István tér 8./ Aki itt felvételi vizsgát tesz, emellett más középiskolába is benyújthatja jelentkezését. A felvételik februárban kezdődnek Pécsett. Erről minden jelentkezőt írásban értesítünk.
Huszonöt leendő színházi táncos
Befejeződtek a felvételi vizsgák a pécsi Művészeti Szakközépiskola tánctagozatán. Az ősszel ugyanis — egyedül az országban — megkezdődik ebben a középiskolában a középfokú oklevéllel rendelkező színházi kortáncosok képzése.
Az ország területéről közel 400 fiatal jelentkezett ebbe a középiskolába, s közülük 319-et hívtak be az első felvételi vizsgára. A felvétel ugyanis két fokozatú volt. Az első vizsgán egyénenként mérlegelte a felvételi bizottság, hogy a jelentkezők fizikailag képesek-e a viszonylag megerőltető négy éves képzésre. Második vizsgára már csak 44 fiatalt hívtak be. Őket csoportos tevékenységük alapján értékelték, hiszen színházi karakterbeli táncosokat kívánnak képezni belőlük. Először írásos teszt alapján intelligenciájukat vizsgálták.
Végül is 25 jelentkezőt vettek fel, mégpedig 15 leányt és 10 fiút. A leendő táncszakos középiskolások az ország szinte minden területéről érkeznek majd, a legtávolabbi Nyíregyházáról jön. Közöttük mindössze négy — három leány és egy fiú — pécsi.
Járatlan utak végén
Táncművészet
Tizenhárom név: Bertram Gábor, Dévényi Ildikó, Frigyesi Tünde, Geckó Ilona, German János, Halper János, Jakab Erzsébet, Jakab Éva, Juhász Erika, Kurucz Anikó, Móravay Andrea, Varga Erika, Volein Ágnes. Velük kezdődik a magyar színházművészet egyik új lehetősége. Ők a legelsők abban az iskolatípusban, amelyet négy esztendővel ezelőtt alapítottak. A cél ez volt: a totális színház érdekében ne csak énekelni, hanem táncolni tudó, középfokon képzett fiatalok is a színházak rendelkezésére álljanak. Akkor az ország színházai nyolcvan ilyen végzettségű lányt és fiút igényeltek volna, s végez: tizen-
nyolc. Az új iskolatípust ugyanis Pécsett és Szegeden párhuzamosan valósították meg. A pécsi természetesen erősebb, meghatározóbb lett, mivel az itteni balettegyüttes vette kezébe a gyerekek képzését. Itt, a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában kapott otthont, mint annak harmadik, új tagozata. Lényegében belső műhelymunkává lépett elő, pedagógiai és művészeti műhelyé, ahol eddig járatlan utakon formálnak új tánctípust a magyar színházművészet megújítása érdekében. A Pécsi Városi Tanács sok kezdeti nehézség legyőzésében segített, s végül is Pécs meghatározó szerepét a számok is bizonyítják: az első végzős tizenháromból vannak az országban, s ebből Szegeden csak öt, itt viszont tizenhárom kap színházi táncos oklevelet és érettségi bizonyítványt.
A teljesen új művészetpedagógia eredményeit mérik majd le június 11-én, vasárnap az első végzős évfolyam vizsgakoncertjén, amennyire persze egy koncerten ekkora művészeti műhelymunka eredménye egyáltalán lemérhető. A magyar táncművészvilág mindenesetre kíváncsian várja a koncertet, s várhatóan nagy számban jön el Pécsre. Esemény lesz tehát a koncert. Műsora: Händel: G-dúr chaconne-ja, amelyre Vidákovics Antal tervezett koreográfiát. Aztán a Pécsi Balett kezdeti éveinek máig ható emléke: Vujicsics Tihamér: Változatok egy találkozásra című gyönyörű balettje, Eck Imre koreográfiája. Végül Brubeck: Tapsos fox, Gonda: Finalé és Debussy: Egy Faun délutánja című zeneművére Tóth Sándor tervezett a végzősöknek táncot. Az első csapat tanári kara: Végvári Zsuzsa tagozatvezető (balett), Hetényi János Liszt-díjas (akrobatika és emelés), Eck Imre Kossuth-díjas érdemes művész (színészmesterség), Majoros István és Tóth Sándor Liszt-díjas (színpadi tánc), Vidákovics Antal, valamint Kricskovics Antal Erkel-díjas (néptánc). A színházművészet és a pedagógia történetében érdekes esemény a Pécsi Nemzeti Színházban lesz június 11-én, vasárnap délelőtt 11 órakor.
Nem balett, színházi tánc
Eck tanár úr diákjai…
Kevés az országban a színházi táncos. A Magyar Táncművészek Szövetsége nemrég felmérte a hiányokat, s az eredmény: mintegy 70–80 középszintű képzettségű táncosra volna szükségük a magyar — elsősorban persze a vidéki — színházaknak. Ezért most a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában megindult a harmadik, a színházi táncos tagozat. Alapja a már régóta működő a két — zenei és képzőművészeti — tagozattal rendelkező szakközépiskola mellett, a Pécsi Balett. Ebben a rangos együttesben ugyanis sok jó gyakorlati szakember, illetve balettpedagógus van.
Huszonhárom gyereket vettek fel a tagozatra. Az előképzettséget, nem csupán az alkalmasságot vizsgálták. Tehát nem volt baj, hogy ha valaki előtte soha életében nem járt balettiskolába. A tanulók érettségi bizonyítványt és „színházi táncos” elnevezésű oklevelet kapnak majd négy év múlva. Ezzel nem lesznek balettművészek, hiszen azokat felsőfokú intézmény jellegével a budapesti Állami Balett Intézet képezi ki továbbra is. Ott már 10 éves korban megkezdik a tanításukat és 19 évesek a növendékek, amikor megkapják a balettegyüttesi tevékenységre jogosító művészoklevelet.
A tánc nagyon nehéz művészet. Ezért igen kemény négy esztendő vár a gyerekekre. A nehéz fizikai munkán kívül olyan szellemi összpontosítást követel majd a tánc, amelyet azonos korúaktól más iskolában nem követelnek. E mellett a közismereti tárgyakat is meg kell tanulniuk. Ezért az első év végén feltétlenül rostavizsgát tartanak. Egy év alatt ugyanis kiderül, hogy ki alkalmas táncosnak és — ami legalább annyira fontos — kinek elegendő az önfegyelme, munkabírása, egyáltalán az egészségi állapota erre a hatalmas munkára. Mert a lehetőségekhez képest magas színvonalon akarják őket nevelni.
A közismereti tárgyakat a szakközépiskola tanárai oktatják. A színészmesterséget Eck Imre tanítja, az emelést és akrobatikát Hetényi János, színházi táncot Tóth Sándor és a népi táncot a délszláv együttestől meghívott Kricskovics Antal. A főtárgyat, a balettet pedig Végvári Zsuzsa, aki a tagozat vezetője is.
A tagozat létesítését a Magyar Táncművészet Szövetsége javasolta, s a megyei és a városi tanács vállalt felette védnökséget. A szakközépiskola igazgatósága pedig megteremtette a lehetőséget a szakoktatásra, elsősorban megfelelő gyakorlóterem szerzése révén. Kilenc fiú és 14 leány megkezdi tehát tanulmányait ezen a szakon, először az országban. Egyébként a jelenlegi 70–80 főnyi országos táncosigényt csak négy év múlva kezdi majd kielégíteni ez a tagozat, évente alig húsz növendékkel. Az új típusú iskolának tehát nagy jövője lesz.
Képaláírás:
Eck tanár úr diákjai…
Egyedül az országban
Színházi táncos középiskola Pécsett
A Pécsi Művészeti Szakközépiskola harmadik tagozata
Művészeti oktatók a Pécsi Balett vezetői és tagjai – A zenés, táncos látványos színpadi műfajok magyarországi fellendülését segítheti elő
Miért játszanak kevés musicalt? – Mert kevés a táncos. – Miért nem elég látványosak a vidéki színházak operettjei? – Mert nincs elegendő színházi táncosuk.
A Magyar Táncművészek Szövetsége nemrég felmérte ezeket a hiányokat, s az eredmény: mintegy 70–80 középszintű képzettségű táncosra volna szükségük a magyar – elsősorban persze a vidéki – színházaknak. Igaz, intézményes állami táncosképzés – legalábbis az említett középszinten – általában nemigen létezik más országokban sem. Inkább magániskolák és a színházak saját stúdiói oldják meg ezt a feladatot. Éppen ezért figyelemre méltó most a kezdeményezés: a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában jövő szeptemberben megindul a harmadik, a színházi táncos tagozat. Alapja, a már régóta működő s két – zenei és képzőművészeti – tagozattal rendelkező szakközépiskola mellett, a Pécsi Balett. Ebben a rangos együttesben ugyanis sok jó gyakorlati szakember van, sőt, többük balettpedagógus oklevéllel is rendelkezik.
A tánctagozatra már most lehet, sőt, kell jelentkezni, mivel január 15-én zárul a jelentkezési határidő – és februárban megkezdik a felvételi vizsgát. A tagozat országos jellegű, hiszen csak egyetlen lesz, tehát minden megyéből, városból jelentkezhetnek az általános iskola nyolcadik osztályába járó fiúk és lányok.
Az illetékesek a szakközépiskola új szakának igazgatóhelyettesévé Végvári Zsuzsát, a Pécsi Balettegyüttes balettmesterét jelölték ki. Végvári Zsuzsa 1962. óta tagja a Pécsi Balettnek, s előtte tizenhét éven át, tehát szinte gyermek kora óta a Magyar Állami Operaház táncművésze volt. Itt Pécsett kezdetben még táncolt is, de fő feladata a balettmesteri munkakör betöltése, vagyis a napi gyakorlatok irányítása. Az együttes teljes repertoárjának, közel száz balettnek volt tehát az asszisztense.
– Húsz–harminc gyereket veszünk fel – mondta. – Előképzettség nem szükséges, csupán az alkalmasságot vizsgáljuk. Tehát nem baj, hogy ha valaki előtte soha életében nem járt balettiskolába. Érettségi bizonyítványt és „színházi táncos” elnevezésű oklevelet kaphatnak a gyerekek négy év múlva. Ezzel nem lesznek balettművészek, hiszen azokat felsőfokú intézmény jellegével a budapesti Állami Balettintézet képezi ki továbbra is. Ott már 10 éves korban megkezdik a tanításukat és 19 évesek a növendékek, amikor megkapják a balettegyüttesbeli tevékenységre jogosító művészoklevelet.
A tánc nagyon nehéz művészet. Elegendő lesz-e a megtanulásához négy év?
– Valóban igen kemény négy esztendő vár a gyerekekre. A nagyon nehéz fizikai munkán kívül olyan szellemi összpontosítást követel majd a tánc, amelyet azonos korúaktól más iskolában nem követelnek. E mellett a közismereti tárgyakat is meg kell tanulniuk. Ezért az első év végén feltétlenül, de talán még a második végén is kénytelenek leszünk rostavizsgát tartani. Egy év alatt ugyanis kiderül, hogy ki alkalmas táncosnak, és – ami legalább ennyire fontos – kinek elegendő az önfegyelme, munkabírása, egyáltalán az egészségi állapota erre a hatalmas munkára. Mert a lehetőségekhez képest magas színvonalon akarjuk őket nevelni.
A tanári kar
– A közismereti tárgyakat a szakközépiskola tanárai oktatják. A színészmesterséget Eck Imre, az emelést és akrobatikát Hetényi János, színházi táncot Tóth Sándor és a népi táncot a délszláv együttestől meghívott Kricskovics Antal. A főtárgyat, a balettet én oktatom.
Persze új ez az iskola, követendő út nem állhat előttünk. Mindent magunknak kell majd kitalálnunk, hogy a fiatal gyerekeknek négy év alatt lehetőleg minél magasabb szinten megtanítsuk ennek a szerteágazó művészetnek minden ágát.
A tagozatot a Magyar Táncművészek Szövetsége javasolta, s a megyei és a városi tanács vállalt felette védnökséget. A szakközépiskola igazgatóságától megtudtuk: megteremtették a lehetőséget a szakoktatásra, elsősorban megfelelő gyakorlótermek megszerzése révén. Jelentkezőket várnak tehát az egész országból, tehetséges, erős akaratú gyerekeket, akik bírják majd ezt a nehéz, de szép munkát, reggel nyolctól fél tizenkettőig, s még utána a közismereti tárgyak megtanulását délután fél háromtól. De akik végigtanulják a négy évet, tevékeny részesei lehetnek a látványos zenés, táncos színpadi műfajok magyarországi fejlődésének. Hiszen a jelenlegi 70–80 főnyi táncosigényt csak négy év múlva kezdi majd kielégíteni ez a tagozat, évente alig húsz növendékkel, s akkor még hol van a most működő színházi táncosok nyugdíjba vonulása, s más hiányok, amelyeket mind pótolni kell? Egy tény: az újtípusú iskolának nagy jövője lesz.
Földessy Déne
